A mennyei kapu

Fülszöveg

Benéz a havas kéken, Kolozsvárra.
Öreg fején már megmozdult a hó,
Tövében vadul árad a Szamos,
A Szamos, ez az egyetlen folyó
- írta Trianon után Reményik Sándor. Kincses Kolozsvárra a Monostori út felől ma is benéz a havas, éppen úgy, ahogy a szőlőskertek lankáiról tekint le az ember. A bástyákra és kaputornyokra, a piaci sokadalomra meg a Farkas utca templomaira, mint Houfnagel három, séta közben megpihenő, díszes öltözékű polgárasszonya közül az egyik. Az a dáma háttal áll nekünk, az utókornak, csak brokát uszálya látszik, hiszen míg mi a metszetet nézzük, ő ott és akkor, vagyis 1617-ben látja még a jelenvaló múltat. A kaputornyok mára elenyésztek, és az ódon városfalak százezernyi köve beépült az élők otthonaiba, szegény Szamos pedig, az egyetlen folyó piszkosan érkezik s tétován megy tovább, hiszen már malma sincsen rég. A mai tekintet a tönkretett várost pásztázza és ködös párában, a tömbháznegyedek abroncsában, közepében a Főtérrel, Fadrusz Mátyás-szobra előtt föltúrva a dákok után. "Nagyérdemű élők, képtől képig járók! /múlttól és jövőtől el nem választ árok" - hirdeti fennhangon Lászlóffy Aladár mutatványos kikiáltója Kolozsvár szívében, hol
Vigyázza a teret Mátyás, a magányos,
aki vala könyves, aki vala város...
magát fegyverezi örök tisztességgel,
lelkét páncélozza egek türelmével,
népek köpenyegét borítja magára,
nyelvek aranyát, ha ez a béke ára,
s mire a nap felkél, Európa napja,
régi reneszánszos udvarát mutatja...
Ha csak tünemény volt, délibáb, oázis,
Égő csipkebokor - nekünk - m is - ház is.
A Kántor-család háza a hajdan Mikes Kelemenről elnevezett utcában áll. Ennek valóságos földi kapuján belépve - A kapu. Ház, utca, város (ország). Családregény-vázlat naplókkal, levelekkel hitelesítve (2004) - már beletekinthettünk egy régi kolozsvári família évszázadaiba. Nem kevésbé valóságos a Mennyei Kapu, mely sokfelé nyílik, Kalotaszentkirálytól Budapesten át Szegedig, Londonig, Amerikáig, és a képzelet útjain amerre csak tetszik. Sebestyén László szerkesztő (alias Kántor Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, Korunk főszerkesztő) mediátor-moderátornak pedig úgy tetszik, hogy házának kapujából először Mátyáshoz menjen, és azután képzeletben apokrif kerekasztalához hívja a magyar irodalom, az erdélyi félmúlt nagy halottait. Nem az élő történelem eltávozott klasszikusait, féltve őrzött szobrok, érmek és metszetek ábrázoltjait,hanem a maga személyes emlékeiben ma is eleven saját halottait. Minta Dsida Jenő hajdani verses névsorolvasását hallanánk a "kajlabajszú Kóstól" Szilágyi Domokosig, Illyés Gyulától Szabédin át Bibáig és Németh Lászlóig, Nagy Istvántól Balog Edgáron, Bori és Mikó Imrén keresztül László Dezsőig, Szabó T. Attiláig, Bretter Györgyig és Méliusz Józsefig. Kántor úgy ülteti össze, viszi el sétára, invitálja a zentelki vízimalom mellé eltávozott kortársait, hogy folyamatosan "beszélgetteti" őket egymással. Barátait és kollégáit, olvasmányélményeit és forrásait, elemzésének tárgyait és vitatársait, akik földi életükben nemegyszer kemény ellenfelek voltak. Lelki mélységekre, szellemi nagyságra, foltos jellemekre, példás tisztaságra derül fény a kerekasztal mellett. Az erkölcsöt és a méltó teljesítményt igazoló idő igazságtételére, szákutcás, végzetes tévedések elmarasztalására, hiszen a Mennyei Kapu mögött olyan megbeszélések zajlanak, amikor a meghívottak a maguk saját, egykor valóban papírra vetett szövegeit mondják. Nemcsak tételmondatokat, megszenvedett életigazságot vagy átlátszó apológiát, hanem jellemző és tömör, súlyos, komor véleményeket. A feledés ellenében ma is fölidézendő sorskérdéseket fogalmaznak újra, a mi mai válaszaink reményében. De nem háttal a jelennek, hanem szembe velünk, valóságos arcukat mutatva. Így vitáznak Kántor Lajos immár túlvilági, mégis jelenvaló meghívottjai, akik bár nincsenek sem trónfosztó, sem pajzsra emelő hangulatban, mégis, hogyha Erdély Szellemi Nagyfejedelemségének élére egyvalakit megválaszthatnának, előttük a zömök árnyék jelenne meg újra: Bethlen Gábor, a nagy fejedelem.
A lélek, amiben már test vagyok-
a papír élére fog írni Kolozsvár nyomdáinak.
Itt lenni: ez a halál előtt megtalált megoldás,
ez a hazám. Vissza