XIX. századi grafika

Előszó

A XIX. század Európa történelmének egyik legmozgalmasabb és a leggyökeresebb változásokat létrehozó korszaka volt. Az 1789-es francia forradalom következtében megingott a feudalizmus évezredes uralma és a rendi társadalom fokozatos felbomlásával egész Európa számára megnyílt az út a polgári fejlődés előtt. A Bourbon restauráció és a Szent Szövetségbe tömörült uralkodók csak hátráltatták, de nem tudták teljesen megakadályozni a polgári törekvések kibontakozását. A harc a kultúra területére is kiterjedt és az ellentétek ott élesedtek ki a legjobban, ahol a polgárság a legfejlettebb volt. Ezért lett Franciaország a legnagyobb társadalmi harcok küzdőtere és itt mutatkoztak meg legvilágosabban a polgári haladás kulturális eredményei. A világkép megváltozását befolyásolta a technika gyors fejlődése - a gőzgép, a vonat, a gőzhajó, a távközlés és az elektromosság feltalálása - amely nemcsak a közlekedést, az ismeretek elterjedését gyorsította meg, hanem az eszmei kapcsolatok, kölcsönhatások kialakulását is siettette. Az előző századokhoz képest jóval rövidebb ideig léteztek az egymást váltó, illetve egymás mellett élő stílusirányzatok.
A polgárság gazdasági és társadalmi helyzetének javulása következtében megnövekedett az érdeklődés a képzőművészetek iránt is. A szélesebb társadalmi rétegek igényeit a sokszorosító művészetek elégítették ki. A XIX. században lejátszódó történelmi események - forradalmak, háborúk - fokozták az aktualitás iránti érzéket: megjelentek a korabeli eseményekkel foglalkozó ábrázolások, amelyeket jórészt az új sokszorosító eljárással, a litográfiával készítettek. A litográfiát 1798-ban Münchenben Aloys Senefelder fedezte fel. A különféle szerszámok használatát és a hosszabb munkát igénylő hagyományos grafikai eljárásokkal ellentétben, az új technika könnyebbnek bizonyult, mert a művész közvetlenül a finomra csiszolt litográfiái kőre (tömör mészpala) rajzolhatta kompozícióját. Vissza