Karakterologia és szenttamási etika

Előszó

Részlet a könyvből:

"Ha a középkor legnagyobb bölcsőjéről feljegyezhette a történelem, hogy gyermekkorától kezdve az Isten-probléma állott gondolat és érzésvilágának középpontjában, akkor a modern emberről méltán mondhatjuk, hogy számára problémává vált maga az ember. Probléma lett az emberi sors a maga kiszámíthatatlan mélységeivel, titokzatos érzéseivel, probléma lett az emberi lét érelme, az ember eredete és végtelen távlatok ködös homályába vésző jövője. Az újkor hajnalán az ember szétszakítja azokat a kötöttségeket, melyek megnyugtató békével ölelték körül az emberi életet, feleletet adtak az élet nagy kérdéseire és a renaissance embere elindul, hogy az ész pislogó világánál keresse meg a független embersors boldogságát. A felvilágosodás embere proklamálta az ész és az akarat abszolút autonómiáját, majd a látszat-megoldásoktól és romantikus ábrándoktól kiábrándultan az emberi sorsot belevetette a nagy világfolyamat hömpölygő áradatába. A természettudományos gondolkodás metafizikátlan metafizikájában elveszett az eddigi legnagyobb értéknek tartott emberi érték: a szabad és független szellemi személyiség. Az ember a mechanikai és matematikai absztrakciók áldozata lett, fejfájókérdéseire a tudomány választ adni nem tudott. A mechanikusformulák és anyagi folyamatok között feloldódott a végtelenbe vágyó emberi lélek, szavát a tudomány apostolai megérteni nem akarták." Vissza