Göröngyös út

Fülszöveg

"A házon csak egy pajzs alakú tábla jelezte, hogy jó helyen járnak. A sivár, köves udvaron egy idősebb asszony szénnel megrakott vödröt cipelt; mikor az apja megszólította, ellenségesen villant rájuk a szeme, s csak a fejével mutatta a bejáratot az udvar zugában. A székház belül sem volt különb bármelyik hivatalnál, s mindez szinte nullával tette egyenlővé már előre az avatás ünnepi percét is.
Apja arcán akkor tűntek föl a csalódás jelei, mikor kiderült, hogy a szertartást nem a székkapitány végzi el. Az csak épp kijött, cvikkeres szemével végigmustrálta őket, s így szólt:
- Tüskevári! Légy szíves, intézd el! - Aztán sietve visszavonult a szobájába.
Amint Tüskevári hadnagy elmondta, a kapitány csak a tisztekkel s azok ivadékaival foglalkozik, apja a legénységhez tartozik, ő pedig csak a várományosok közé, ez még nem rendes tagság, azt majd a nagykorúsága idején kapja meg, vagyis, ha betölti a huszonnegyedik évét. Addig is viselje jól magát, éljen a rend szabályai szerint, érezzen és gondolkozzon hazafiasan; ápolja a harcos hagyományokat Zrínyi, Rákóczi s a többi nagy hazafi példája szerint, s küzdjön minden erejével a Magyar Föltámadásért.
Közben beírta az adatait egy könyvbe, majd egy széles nemzetiszínű szalagot akasztott a nyakába, a szekrényből kiemelt egy ezüsttel befuttatott fakardot, s mikor a fogadalmat elmondta, megérintette vele a jobb vállát, a jelvényt pedig a markába nyomta, hogy tűzze föl, s ezzel a szertartás véget ért.
- Na, ugye hogy nem harapták le az orrod! - nevetett az apja, mikor az utcára kiléptek. - Ekkora legénynek bátrabban kéne már viselködnie ilyen helyön is. Lógattad az orrod, mint akinak nem jutott dinnyeföld, csak dünnyögtél, s a cipőd bámultad a fogadalom alatt, ahelyött hogy a hadnagy úr szömibe néztél volna.
Nem volt azon látnivaló! - akarta mondani, de csak hallgatott." Vissza