Karcsi - CD-vel

Előszó

Volt egyszer egy ember. Gáspár Károlynak hívták. De inkább mindenkinek csak Karcsi volt - a gyermekvédelem Karcsija. 2006. március 16-án meghalt. Mégis nehéz leírni, hogy csak volt, mert a személyisége, az erői mintha most is itt lennének. A róla készült interjúkat nézve-olvasva viszont látom - szerencsére - hogy nem csak én vagyok így ezzel. Ma már biztosan tudjuk, hogy nagyon fontos dolgok köthetők hozzá: elsősorban a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. Törvény előkészítése, majd bevezetésének menedzselése, ami azért is különösen fontos, mert utoljára egy évszázada született hasonló szabályozás a gyermekvédelemben, és a törvény kiemelkedően jó. Amikor - ha jól emlékszem - a főtisztviselői kinevezéséhez kért ajánlást tőlem, szinte magam is restelltem őelőtte, hogy milyen ütős laudációt sikerült írni egy szokásos ajánlás helyett. A hétköznapi életben, érintkezésben ez a stílus nem volt jellemző köztünk, és általában sem volt jellemző a kapcsolataira. Sokkal hajlamosabb volt az iróniára, vagy az anekdotákra, vicces példákra. Na, Karcsi, megírtam a búcsúztatód, mondtam. (Ugyanez az ajánlás egy korábbi verziója volt a nagyon megérdemelt állami kitüntetésének, és sajnos később a valódi búcsúztatójának alapja is.) Akkor persze egy kocsmában el lehetett nevetgélni ezen. Többször előfordult ez a szituáció köztünk: sokszor mesélt el szakmai múltjából helyzeteket, sztorikat, és néha zavarban voltam, mert úgy éreztem, ezek a dolgok rám (is) vannak bízva. És most megtalált a feladat. E könyv írásában, szerkesztésében elsősorban azok a nagyon erőteljes, őszinte interjúk segítenek, amelyeket Szendrey Sándorné Marika, a munka- és pályatárs készített. Marika a gyermekvédelmi szereplőkkel eredetileg a Gyermekvédelmi Arcképcsarnokhoz kezdett el interjúkat felvenni a Fővárosi TEGYESZ megbízásából, aztán kinőtt ebből egy oldalprojekt, amely Gáspár Károly köré épült - és túlnőtt az Arcképcsarnok keretein. Hogy miért? Mert Karcsi olyan erőteljes, integratív személyisége volt a közelmúlt magyarországi gyermekvédelmének, aki nem csak megérdemli, hogy külön is foglalkozzanak vele, hanem értékrendje, példája, impulzív személyisége révén nem lehet vele nem foglalkozni. Hiszen bárkik is voltak akkor a névleges vezetők, a szakma egyértelműen hozzá köti a gyermekvédelmi törvény megszületését és bevezetését. Sokáig kínlódtam, hogy mit is lehet kezdeni ezekkel az értékes, de eredetileg videóra, magnóra vett, majd legépelt, de ebben a formában nehezen olvasható, értelmezhető interjúkkal. Hogyan lesz ezekből könyv? Hiszen a felvételek alapján készült több mint ezer oldal terjedelmű gépelt szöveg valahogy üres, hiányzik a kép, hiányzik a látható személyesség, sok a hiányos, befejezetlen mondat, amelyek filmen természetesek, de átültetett szövegként nehéz őket élvezni. Vissza