Iskolakerülő

Fülszöveg

Munkanaplót tart kézben a Kedves Olvasó, egy nevelési tanácsadással hivatásszerűen foglalkozó pszichológus munkanaplóját. Szerzője imponáló tárgyismerettel, empátiával és éleslátással gondolkodik és gondolkodtat a gyerekkörnyezet (család, iskola) többé vagy kevésbé drámai ártalmairól, többé vagy kevésbé kétbalkezes (kudarcos) „gyerekkezelési" próbálkozásairól és persze saját, többé vagy kevésbé sikeres reparációs kísérleteiről, avval a már-már közhelyes hittel, hogy nincs elveszett gyerek, csak meg- vagy ki nem talált nevelői „eljárások" vannak. Mit nyújt (mit tanít) ez a könyv? Mindenekelőtt természetességet, természetes gondolkodást. Karczag egyénisége (stílusa) maga az „anyatermészet", amely hevesen irtózik mindenféle mesterkéltségtől, tudálékosságtól, legyen szó a kérdéses alany lelki bajairól vagy e bajok nevükön nevezéséről, „leletről" vagy a leletről való elmélkedésről. De ezt a természetességet a tudás, a tapasztalat s valami magával ragadó, intelligens lazaság táplálja. Ugyanakkor sajátságos - ironikus, önironikus? - mosoly bujkál Karczag mondatai mögött. Gyógyító mosoly ez, akár receptre is árusíthatnók depresszió, „belefáradás", „görcsössé válás", „kiábrándultság" ellen - szülőnek s pedagógusnak egyaránt. Következik mindezekből, hogy akinek tűi sok rögzült, egyetemesnek hitt nevelési heppje (bogara, vesszőparipája, „belakott" módszere) van, az kellő óvatossággal merüljön el e műben. Az efféle göncökkel terhelt olvasó idegesítő csikorgást hall majd a sorok közül kicsengeni, mintha tompa késsel ablakot karistolnának a füle mellett. Vissza