Karl Marx és Friedrich Engels művei 46/II. (töredék)

Előszó

Részlet a kötetből:

"A pénzforgalom végtelenül sok pontról indult ki és végtelenül sok pontra tért vissza. A visszatérés pontja semmiképpen nem volt kiindulópontként tételezve. A tőke forgásában a kiindulópont visszatérési pontként tételezve. A tőke forgásában a kiindulópont visszatérési pontként és a visszatérési pont kiindulópontként van tételezve. Maga a tőkés a kiinduló- és visszatérési pont. Pénzt cserél ki a termelés feltételeire, termel, értékesíti a terméket, azaz pénzzé változtatja és azután újra kezdi a folyamatot. A pénzforgalom, magáért-valóan tekintve, szükségszerűen kihuny a pénzben mint mozdulatlan dologban. A tőke forgalma mindig újra meggyullad önmagán, szétválik különböző mozzanataira, perpetuum mobile. Az ártételezés a pénzforgalom oldalán tisztán formai volt, mivel az érték a pénzforgalomtól függetlenül előfeltételezve van. A tőke forgalma ártételező, nemcsak formailag, hanem reálisan, mivel ez tételezi az értéket. Ahol az érték a tőke forgalmán belül mint előfeltétel jelenik meg, csak mint egy másik tőke által tételezett érték lehet az. A pénzforgalom kimérve találja pályájának hosszát, s a körülmények, amelyek gyorsítják vagy lassítják, külsőleges lökések. A tőke a forgásában bővíti önmagát és pályáját, és a forgás gyorsasága vagy lassúsága maga is immanens mozzanata ennek. Minőségileg megváltozik a tőke a forgásban és forgása mozzanatainak a totalitása nem egyéb, mint termelésének - mind újratermelésének, mind új termelésének - a mozzanatai." Vissza