Karóra katalógus 2009

Előszó

A "tökéletes óra" eszményétől az órakészítők már abban a pillanatban elbúcsúztak, amikor az óra- és percmutatóhoz először hozzáadtak még egy kijelzőt. Másodperc, járástartalék, dátum, stopper, második időzóna, időkiegyenlítés vagy öröknaptár - mindegy egyes további kijelzővel még jobban megoszlottak a vélemények arról, hogy most mi is az, ami a "tökéletes óra" ismérve. Vannak, akik gúnyolódva megjegyzik, hogy legtöbb kortársunknak bőven elegendő lenne ma is egyetlen óramutató, mint még Breguet "Montre á souscripton" zsebóráján. Ám az ember nem csak kenyéren és vízen él, és aki számítógépes világunkban szabad akaratából egy mechanikus óra mellett dönt, humorérzékről tesz tanúbizonyságot. Így természetes, hogy a karórákat mindenféle olyan funkcióval is felszerelik, amelyek nem pusztán a járáspontosságot szolgálják. Senki sem kardoskodik amellett, hogy egy órának mindenképp szüksége lenne a napfelkelte és a napnyugta idejének kijelzésére, öröknaptárra vagy kettős rattrapante kronográfra.
Kisebb, nagyobb manufaktúrák fokozott aktivitást fejtenek ki a szerkezet, valamint a funkciók és a kijelzők új részletmegoldásainak kifejlesztése terén. Az olyan új technológiák, mint az összetett alkatrészek litográfiai eljárással történő miniatürizálása, az ionos maratási eljárás, a különböző technológiák kombinációja rendkívül felgyorsíthatná a mechanikus karórák egy új nemzedékének megszületését. A legnevesebb manufaktúrák teljes erővel munkálkodnak a horgonyos és a kronométer-gátszerkezetek új vagy módosított változatain. Miután az Omega a koaxiális gátszerkezetnek egyre több órában történő beépítésével tíz évvel ezelőtt megnyitotta az utat a "kommersz" felé, időközben már az Ulysse Nardin (dual Ulysse), az Audemars Piquet (second morte), a Pate Philippe (pulsomax) és a Girard-Perregaux (constant) néhány lépéssel továbbmentek. Tény azonban, hogy még hosszú és köves, mindemellett érdekes és lenyűgöző utat kell az órakészítőknek bejárniuk. Vissza