Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fóruma

Előszó

Kedves Olvasó!
„Tíz, tíz, tiszta víz" - így a gyermekmondóka.
Tíz, tíz, tiszta sor - mondjuk mi.
Van, mire büszkének lennünk! 10. Budakalászi Találkozó! Hát ezt is megértük!
Tíz esztendőn keresztül indultak el június közepén magyarok forrásvizei szerte a Kárpát-medencében, hogy az erek folyammá duzzadjanak, s annak deltája kiszélesedjék a Budakalászi Faluházban. S mindazt a kincset, amit a patakok magukkal hoztak, itt tegyék le, hogy általuk mindenki gazdagodjék.
Magyarjaink tíz éve tesznek hitet a nemzet egysége mellett. Arról, hogy ők a szülőföldjükön maradnak meg magyarnak. Hogy ők - összefogva a többiekkel - otthon építik fel a hazát a magasban. Hogy fittyet hánynak a politikai manipulációknak, hogy kényszerű megosztottságuk ellenére összetartanak.
Lázadás Trianon ellen. Erről szólt a Budakalászosok tíz éve. Lázadunk, de „mindig magunkért, soha mások ellen" - mondjuk Dsida Jenővel.
Ennek a konok ragaszkodásnak állított emléket a tizedik, jubileumi Budakalászi Találkozó. A magyarság honfoglalás-kori - sőt, az előtti - történetének, a múlt ködébe vesző, de szívünkben élő, titkos emlékhelyein; a Kárpátok őre szobornál; nagy kultuszminiszterünk szobrának leleplezésénél; hittel élő, nekünk erőt adó magyarokkal való beszélgetések során, a Kárpát-medencei kenyeret magasra emelve szőttük a szálakat, melyek összetartanak bennünket és a hazát.
Ezeknek a csodálatos napoknak a történetét tartalmazza a kötet. Benne van mindaz, amit e rövid négy nap alatt magunknak teremtettünk, de benne van az elmúlt tíz esztendő minden gyötrelme és szépsége is. A magyarság sorsáért érzett aggódás, de a hit is, hogy nem engedjük el egymás kezét, hogy együtt, összefogva egyesítjük a nemzetet!
Mert ez a hit - ahogy azt nemrég elhunyt nagy költőnk írta - bennünk él. Vissza