Barcs Imre, Bálint György, Bodó Béla, Déri Imre, Fodor József, Horváth Béla, Kassák Lajos, Lakatos László, Nagy Lajos, Pásztor Árpád, Szép Ernő, Szirmai Rezső, Zsolt Béla írásai
Kárpáti Aurél előszavával. Nyomatott a nyomdászat feltalálásának 500-ik esztendejében a Viktória nyomdában, Budapesten.
Előszó
Előszó helyett álljon itt e jelkép, amelynek jelentése mennél bizonytalanabb, annál jelentősebb bizonyossággal illik ma az íróhoz. Az olvasót nem féltem: hiszen ő rég megszokta, hogy külön találja...
Tovább
Előszó
Előszó helyett álljon itt e jelkép, amelynek jelentése mennél bizonytalanabb, annál jelentősebb bizonyossággal illik ma az íróhoz. Az olvasót nem féltem: hiszen ő rég megszokta, hogy külön találja meg minden szimbólum külön értelmét - önmagában. Ezért inkább Verlain-re gondolok most, aki mintha napjaink számára adott volna bölcs tanácsot a híres versben: Szavaidat ne válaszd némi tévedés nélkül. Ó, muzsikát, csak muzsikát! A többi már irodalom... Ez pedig nem éppen veszélytelen dugáru ebben a gyanakvó, háborús világban. Maradok hát a „néma hegedű-nél", bár őszintén megvallva, nem is tudom, hogy honnan ismerem ezt a különös zeneszerszámot. Talán messzi gyermekkoromban láttam egyszer, apám valamelyik muzsikus-barátja kezében, vagy csak álmomban s azóta emlékezem rá? Lehet, nem fontos. Elég az, hogy mostanság egyre gyakrabban jut eszembe. Körülbelül mindig, valahányszor íráshoz hegyezem a ceruzámat. Néma hegedű. Kinek, minek szól, ha úgysem hallja más, csupán az, aki játszik rajta? Mert, hogy végre eláruljam: ez a leglényegesebb tulajdonsága.
Vissza
Fülszöveg
Tizennégy költő és író írta ezt a könyvet. Tizennégyen azok közül, akik a szellem és a lélek mezején járnak rendíthetetlenül, miközben a lélektelenség és a szellemtelenség korát éljük.
Tizennégyen azok közül, akik gondolkoznak és érzések gyenge, de öröktől fogva és örökké élő hangjaival akarják legyőzni e kor erős, de múlékony masztodonjait. Nincs semmi, ami összefogja e tizennégy írást, sem esztétikai formula, sem egységes világkép, sem irodalmi előirányzat, - csak az a vágy, hogy elmúljék tőlünk ez a keserű kor. Tizennégy költő és író, akik a lehetőségek korlátai között, a kimondott szavak erejével, vagy sokszor a kimondatlan szavak még nagyobb erejével hirdetik a kor szellemével szemben a szellem eljövendő korát.
Tartalom
KÁRPÁTI AURÉL: Néma hegedű 1
BARCS IMRE: Búcsú 9
BÁLINT GYÖRGY: Jegyzetek a pátoszról 15
BODÓ BÉLA: Elesett egy ló 33
DÉRI IMRE: A szobrok beszélnek 45
FODOR JÓZSEF: Gyermek, reggel lesz újra 63
HORVÁTH BÉLA: Mit mond a magyar nép 71
KASSÁK LAJOS: írók a viharban 79
LAKATOS LÁSZLÓ: Izlandi kaland 95
NAGY LAJOS: A goromba ember 118
PÁSZTOR ÁRPÁD: Landerer és Heckenast 145
SZÉP ERNŐ: Az emigráns 168
SZIRMAI REZSŐ: Néhány szó két lelkiállapotról 172
ZSOLT BÉLA: Pesti ház keresztmetszete 184
