Kárpáti emlék

Előszó

Móricz Zsigmond
(1879-1943)

Móricz Zsigmond a szatmármegyei Csécsen született. Középiskoláit a híres pataki, kisújszállási és debreceni kollégiumban végezte. Érettségi után az egyetem több fakultásán megfordult. Volt teológus, jogász és bölcsész. Egy ideig miniszteriális tisztviselő volt, később különböző lapoknál belső munkatárs és segédszerkesztő. Első írói sikerét 1908-ban a Nyugatban megjelent „Hét krajcár" c. elbeszélésével aratta. Egyideig a Nyugat társszerkesztője volt, jóval később a Kelet Népe szerkesztője. A Kelet Népe az utóbbi esztendők egyik legragyogóbb folyóirata volt. A benne megjelent Móricz-írások, cikkek, tanulmányok, útirajzok, folytatásos regényrészletek, mind remekművek. Több irodalmi társaságnak választott tagja volt.
Móricz Zsigmond egyéniségét lehetetlen egy mondatban megragadni. Ő volt a magyar nép igazi, nagy felfedezője. a modern magyar Anteusz, a robusztus őserő, a túlfűtött erejű és indulatú magyar paraszt. Ami Ady hatalmas erejű líráján tör a magyar nép felé, az szólalt meg Móricz őserejű írásaiban. Minden megvolt ebben az ösztönös nagy magyar író-művészben. Kedély és józanság, humor és keserűség. Dráma és idill iránti érzék, tudás s hallatlan gyermeki kíváncsiság. Szívós kitartás és ellobbanó tűz. A leggyötrődőbb és a legviaskodóbb magyar elmék közé tartozott.
A magyar népi legnagyobb alakja olyan volt, mint valami elemi erővel jelentkező természeti tünemény. Néha vihar és zivatar, néha ragyogó napsütés. Hősei, mint ő maga is, bőséges élettel teliek, mesemondása csodásan szép és eredeti, megjelenítése, ábrázolása döbbenetesén élethű, nyelvénél érettebb, gazdagabb egyetlen írónké sem volt. A magyarságról szebb, pontosabb, díszesebb képet senki sem alkotott. Vissza