Előszó
ARANYKALÁSZ
Minden kultúrember a legnagyobb megdöbbenéssel olvassa a lapokból, hogy a visszavonuló szovjetcsapatok a világ egyik leggazdagabb gabonatermő vidékén, Ukrajnában, tűzzel-vassal hogyan...
Tovább
Előszó
ARANYKALÁSZ
Minden kultúrember a legnagyobb megdöbbenéssel olvassa a lapokból, hogy a visszavonuló szovjetcsapatok a világ egyik leggazdagabb gabonatermő vidékén, Ukrajnában, tűzzel-vassal hogyan pusztítják az életet, a kenyeret adó termést.
Békés aratóünnep helyett isszonyatos pusztítás, rombolás, milliók nyomorúsága, halála.
Jellemző ez a szörnyű kép a mai világégésre, mely egyre nagyobb és veszélyesebb méreteket ölt és amit összefogva, gyors és erőteljes beavatkozással mielőbb meg kell állítani, ha tényleg nem akarunk egy soha el sem képzelt kulturális és gazdasági összeomlásnak tanúi lenni.
Az Alföldön, a Dunántúl, a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken most folyik a magyar élet biztosítékának, az aranykalásznak aratása. Nehéz volt a vetés - örüljünk az aratásnak, mégha nem is nagy a termés. És éppen ezért, mert a magyar róna ezidén nem termett olyan gazdag aranykalászokat, mint más években, becsüljünk meg minden szem életet és gondoskodjunk a kenyér igazságos elosztásáról.
Ma minden magyarnak áldozatot kell hozni - egyiknek sem juthat nagyobb vagy fehérebb kenyér, mint a másiknak.
Tartsuk ezt szemelőtt, mert csak így folyhat igazi újjáépítés, csak így lesz eredménye és becsülete a verejtékes magyar alkotó munkának.
Vissza 
