Kassákné Simon Jolán

Előszó

Részlet a könyvből:

Az alakját, személyiségét fölidézni akarók legtöbbször József Attila róla írott költeményét szokták idézni, ennek szövegéből is mindenek előtt az alábbi sort: "magános férfiak gondolták ki". Ezt a verssort tartotta méltónak emlegetni Kéthly Anna is, amikor az 1938. szeptember 25-én bekövetkezett tragédia okait keresve gyászbeszédet mondott a rákoskeresztúri köztemetőben. Kassák soha nem tudta kiheverni azt, ami ezen a szeptember végi vasárnap délután Bulcsu utca 19/a alatti lakásuk konyhájában történt: felesége öngyilkosságának emlékét évtizedeken át gyógyíthatatlan sebként hordozta. Az emberi lélek titkai közé tartozik, hogy a kapcsolatuk történetét fölidéző nagy sirató vers, a Rekviem egy asszonyért huszonöt évvel a tragédia bekövetkezése után született meg, s az élettől már búcsúzni készülő öregember tartotta szükségesnek megírni ugyanabban a hónapban, amelyben az öngyilkosság történt.
Első feleségének már közös életük idején maradandó emléket állított műveiben. Fölidézi alakját 1910-től szinte minden költői korszakában, a korai versekben éppúgy, mint az 1920-tól írott számozott költeményekben és az 1933 utáni művekben. Mint életének egyik főszereplőjéről ír róla az Egy ember élete 1934-ig megjelent köteteiben. Róla szól, őt dicséri az 1926-ban kiadott Tisztaság könyve Utószó című zárószövege, rá vonatkozik az 1937-ben megjelent verseskötet címe: Ajándék az asszonynak.
Amikor megismerkedtek, Simon Jolán már háromgyermekes családanya volt, elváló félben férjétől. 1885. május 31-én született Újpesten. Szülei: Simon András huszárőrmester, Hazafi Margit varrónő. Az édesapa részt vett az osztrák-magyar közös hadsereg 1878. évi akciójában, Bosznia-Hercegovina megszállásában, s az ennek során szerzett súlyos betegség okozta korai halálát. Simon Jolán egyik legkorábbi élménye így a háborúval volt kapcsolatos: gyermeklányként tanúja lehetett apja szenvedéseinek, haláltusájának. Az árvaság a nélkülözés és kiszolgáltatottság állapotát jelentette számára, mint Kassák írja, "nehéz, lerongyosító esztendők" bekövetkeztét, "a kenyértelenség s a könyörtelen munka" mindennapjait. Simon Jolán előbb varrónő anyjának segített, majd cseléd lett egy grófi házban. Vissza