Katholikus hit és erkölcstani védértekezletek I-II.

Előszó

Hithideg korban élünk, nem azért, mivel az emberek nem hinnének: hisznek mindnyájan, tudósok és tudatlanok, mert a hit emberi természetünk nélkülözhetetlen követelménye; akik Istennek nem hisznek, az embereknek hisznek, a hit kíséri őket a bölcsőtől a sírig. A hithidegség oka abban keresendő, hogy az emberek sokat hisznek, amiből helyes s erőteljes valláserkölcsi irányt és ösztönt nem nyernek; sokat pedig nem hisznek, ami őket emberi és keresztény méltóságuk magaslatára, elérhető boldogságuk színvonalára fölemelheté: mert nem lehet tökéletesebb az emberszellemi és erkölcsi életének jelleme, mint amilyen a hite, hitének szellemi tekintélye s ereje. A téves és ingadozó hitelvek az elmét a meddőség ködével borítják, és a szivet az állhatatlanság közönyével terméketlen sivataggá silányítják. A keresztény hit isteni világossága és ereje csak ott fejlesztheti áldásos gyümölcseit, hol igéinek tiszta magva a tévelyek konkolyával nem vegyül, és a kelő csirája a jóra való restség fagyasztó dere által el nem pusztul. A jelen könyv hit és erkölcstani értekezletei nem új hitet kínálnak, hanem az isteni kinyilatkoztatás régi tanítmányát, parancsainak régi fegyelmét, kegyszereinek régi forrásai tárják föl, amit azok a katholikus anyaszentegyház zsinati végzéseiben és utasításaiban foglaltatnak. Krisztus egyedül üdvözítő hitének élesztésére és terjesztésére szolgáljanak a fölvett hit és erkölcsi igazságoknak vázlatai, melyeknek megírására a római kátén, a szent Atyák és hitvédők iratain kívül, jeles katholikus tudósok, nevezetesen Peronna, franzelin és Hurter theol. Dogm., továbbá Müller, theol. Moralis, Judde exerc, Leberatore phil., Michelitsch Welträts., elismert művei úti irányt és segédkezet nyújtottak. Vissza