Bánk bán/A kegyenc

Előszó

A régi magyar drámairodalomnak két ismert és elismert remekműve Bánk bán és a Kegyenc. Harmadiknak csatlakozik hozzájuk Az ember tragédiája és e három drámai költemény, amely három, különböző korszak terméke, bizonyos tekintetben csudálatos egyértelműséget mutat, amennyiben mind a háromnak közös nevezője a politikum. Bánk bánban ez a politikai elem tisztán nemzeti, a Kegyencben világtörténelmi, Az ember tragédiájában egyetemes, tehát filozófiai. Mind a hármat csak magyar ember írhatta, akiben a politikai problémák egyéni élménnyé váltak. Mind a három magyar drámaíróban van valami Széchenyi lelkéből s politikai drámák ilyen értelemben a görögök óta alig voltak, mert Shakespeare drámai krónikái egészen más lapra tartoznak.
Bánk bánnak és a Kegyencnek egyéb érdekes érintkező pontjai is vannak. A Kegyenc a tragikus sorsú Teleki László egyetlen drámája s Bánk bán az ugyancsak tragikus sorsú Katona Józsefnek szinte egyetlen - számba menő drámája, mert hiszen utána nem következett semmi, előtte pedig csak a költő iskolás kísérletei voltak, utánzások, vázlatok, tapogatózások, a melyekkel Katona az útját kereste első, igazi drámájához. Huszonhárom éves volt, amikor Bánk bánt megírta, huszonhat éves, amikor mostani formájába átigazította, tehát a kezdet kezdetén állott, abban a korban, amelyben a legnagyobb drámaírók is még csak dadogni tudtak s e hamisítatlan, igazi géniusznak nem adatott meg, hogy megjárhassa a maga útját, kifejlődjék azzá a magyar tragédiaíróvá, aki a magyar színpadra rányomja a maga örök bélyegét... Vissza