Katonák, csendőrök, ellenállók (dedikált példány)

Előszó

ELŐSZÓ
Sokszor, sokan és sokféleképp fogalmazták már meg azt, hogy mit jelent hazatérni, visszajutni a Szülőföldre, oda ahonnét az ember elindult. Mindenki számára más volt a visszatérés „módja, útvonala ", de arról szinte mindenki egyformán vélekedett, hogy jó visszatérni.
így vélem és érzem ezt most én is, a Törökkoppányban született (1955), gimnazista éveit (1970-1974, Munkácsy Mihály Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola) Kaposvárott eltöltött, az évtizedek során (had)történésszé vált egykori „somogyi fiú", amikor most szakmai értelemben (is) hazatérhetek szűkebb Hazámba, Somogyországba a Kaposi Kiskönyvtár és annak szerkesztői jóvoltából.
Közel három évtizedes (had)történészi pályafutásom sajátos lehetősége ez, hiszen ott jelenhet meg most egy kis kötetem, ahol az első történelemhez kötődő élményeimet szereztem, ahol az első olyan ösztönzéseket kaptam, amelyek a történelem felé fordították érdeklődésemet.
Több mint három és fél évtizede annak, hogy megnyertem a megyei történelmi tanulmányi versenyt (1970) és jutottam be az országos döntőbe. Törökkoppányból nézve és tapasztalva mindezt, nem kis dolognak számított.
Egyébként ennyi év távlatából visszagondolva a megyei versenyre felidéződik bennem, hogy akkor ott azon a „ hadtörténelem " dominált. 1970-ben „Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját ünnepelte az ország", érthető volt tehát, hogy a kérdések többsége a második világháború Somogy megyei eseményeihez kapcsolódott.
A második világháború történései, de a korábbi hadiesemények is már érdekeltek akkor, s ez az érdeklődés megmaradt a továbbiakban is. Igaz „ térben és időben korlátok közé szorult (1868-1945) ". Vissza