Kazinczy Ferenc és kora a magyar nyelvtudomány történetében

Előszó

Ez a füzet két nagyobb, folyóiratméreteken túlmenő tanulmányt tartalmaz. A két tanulmány azonban nem szervetlenül áll egymás mellett, hanem szorosan egybekapcsolódik. Egységes keretbe foglalják őket az azonos kor, a jelentős mértékben azonos szereplő személyek s nem utolsósorban a magyar felvilágosodás nyelvi mozgalmához szorosan kapcsolódó tartalom. Mint a tanulmányokból ki fog derülni, a két főszereplő: Kazinczy Ferenc és Sághy Ferenc sok tekintetben különböző személyiség volt. Számos eltérő vonást tartalmazott szellemi habitusuk, eszmeviláguk, érdekeltségük, működési körük. Valamiben azonban mégis egyek voltak: anyanyelvük szeretetében, az érte nehéz körülmények közt való kiállásban, cselekvési készségben, buzgalomban; személyes viszályuk öregkori feloldódása szinte jelképezi tevékenységük végső soron való egybetorkollását.
A két tanulmány közül a Sághy Ferencről szóló készült el előbb; itt azonban a sorrendet jónak látszott megfordítanom, legfőképpen a két személy tudománytörténeti fontossága miatt, de azért is, mert a Kazinczy-Sághy viszony taglalása a fejtegetések végére kívánkozott. Meg kell még jegyeznem, hogy a "Kazinczy Ferenc nyelvszemlélete" című tanulmány egyes részei 1981. október 16-án előadás formájában is elhangzottak a széphalmi mester születésének 150 éves fordulója megünneplésére Sátoraljaújhelyen rendezett akadémiai emlékülésen. Vissza