Pályám emlékezete

Előszó

Kazinczy Ferencnek önéletírása, ezen irodalomtörténeti szempontból legfontosabb, de különben is egyik legjelesebb műve ezennel jelenik meg először önállóan. Különféle phasison ment keresztül, míg jelen alakját nyerte. Hétszer írta azt meg Kazinczy, annélkül, hogy 1804-en túl viselt dolgait megírhatta volna. E változatok sorozatát itt adjuk Toldy Ferenc nyomán (Kazinczy és Kora. Jegyzések III. 1.)
Legrégibb dolgozata e címet viseli: „Kazinczy Ferenc élete, egyedül maradékainak számokra. Széphalom, májusban, 1814." E 4-edrétű kézirat már a 18. lapnál szakad meg, az 1767. évnél; mellette, mint látszik, a tisztázat fogalmazata, a 13-25. lapig, kezdődik az 1767. évvel, s atyja temetése elbeszélésével végződik. Ez Kazinczy művelt lelkű leánya Kazinczy Eugénia özv. Krajnik Imréné assz. birtokában van. E dolgozat több becses részlettel bír, mely a következő dolgozatokból kimaradt; különben, a formát tekintve is, első, az utóbbiakhoz képest még nyers, öntés.
Erre következik egy cím nélküli, melynek bevezető szakaszában az olvasható: „A munka maradékimnak leve hagyva, azon tilalommal, hogy azt idegenekkel - megkülönböztetés nélkül - láttatni, annyival kevésbbé pedig lemásoltatni ne engedjék, igen, nyelvünk s literatúránk dolgozó jobb barátjaival, kik nékem, egy értelemben, úgy maradékim, mint a kik származásokat tőlem vették. Vissza