Kazinczy Ferenc utazásai

Fülszöveg

Egy régi író új könyvét tartja kezében a kedves Olvasó. A szerző, Kazinczy Ferenc, 1964 esztendeje nyugszik már a széphalmi sírban, most mégis megajándékoz bennünket így együtt, kötetben még sohasem látott művével. Irodalmunk gazdag múltjában kevés a hozzá fogható alkotó, akinek hagyatéka, egészében még soha közzé nem tett életműve oly sok rejtett értéket tartogatna a késői utókornak. Busa Margit érdeme, hogy egybegyűjtötte, s most közrebocsátja a 18. század utolsó és a 19. század első három évtizedének világát megidéző úti beszámolókat. Ez a könyv meglep gazdag tartalmával, hiszen a Pályám emlékezete, a Fogságom naplója és az Erdélyi levele, valamint Kazinczy hivatali útjairól szóló jelentése kivételével - szinte teljességre törekedve gyűjti egybe egyrészt a Magyarországi utak címmel az író által egybefogott útirajzokat, másrészt meg a hatalmas levelezésnek útjaival kapcsolatos beszámolóit, a kéziratban maradt feljegyzések, naplók anyagát. Időben is széles a termés skálája, két év híján hatvan esztendő!
Úgy gondolom, művelődéstörténeti értékű vállalkozás részesei vagyunk, hiszen Kazinczyn át egy mozgásban lévő kor viszonyai közé tekinthetünk. De nemcsak az akkori koreszmék, emberi kapcsolatok, társadalmi folyamatok, politikai és erkölcsi állapotok, kulturális teljesítmények megértéséhez kapunk életszerű - mert nagyon közvetlen szemléleten alapuló - információkat! Meggyőződésem, hogy a magunk korára is egy kicsit másként tekintünk a Kazinczy társaiként megtett utazásainkról mindennapjainkba visszatérve. Már csak ezért is érdemes vele útrakelnünk! Vissza