Előszó
Tárogató az uj kibocsátáshoz.
A közel három évtized előtt megjelent kötet magába foglalja mindazt, amit művelt magyar ifjúnak és leánynak a régi magyar költészet termékeiből ismernie kell.
A kötet a Halotti Beszéddel kezdődött, mert az volt a legrégibb magyar nyelvemlékünk. Két évtizeddel azután nagy jelentőségű felfedezés a Halotti beszédnél sokkal régibb irodalmi emléket és pedig magyar vierset hozott napfényre.
A versaillesi békediktátum kötelezte Németországot, hogy a löweni egyetem könyvtárát újra állítsa fel. Vásárlásaiban Sermones XIII. század jelzésű hártya kódexhez jutott. Leidinger György egyetemi tanár, a müncheni állami könyvtár és kézirattár igazgatója, aki a beszerzett anyagot vizsgálta át, ebben a kódexben magyar szövegre akadt, s felhívta figyelmét Oehler Richárdnak, a löweni egyetemi könyvtár helyreállítójának. A jeles professzor értesítette erről Gragger Róbertet, a berlini Magyar Kollégium vezetőjét és átengedte neki a kódexet tanulmányozásra. Ennek a nemes figyelmességnek köszönhető, hogy a nagyértékű lelet közkinccsé vált. A magyar szöveg versben irott Máriasiralom volt. Erről a következőket mondta Gragger Róbert:
Ez a magyar Máriasiralom még az általános irodalomtörténet szempontjából is. érdekes, mert hiszen más nemzeti nyelven irott Máriasiralmak is a XIII. századból csak igen gyéren maradtak az utókorra. Legnagyobb jelentősége természetesen a magyar irodalomban van, mint az első költői emléknek, mely az Árpádok korából származik. A költemény mind nyelvi, mind irodalmi szempontból egyaránt becses, kvalitásos munka, mert nem egyik latin siralom léleknélküli fordítása, hanem költői érzékkel megalkotott parafrazis. Ahol a latin szöveg három-négy mondatra terjed, ott a magyar tömören, erővel és súllyal fejezi ki magát.
Verstani szempontból a Máriasiralom meglepetés! Irodalomtörténészeink azt állították, hogy a magyar ritmus csak lassan fejlődött s ügyetlen kísérletek után csak a XVI. században emelkedett költői szempontból számba vehető magaslatra. Aki ezzel szemben azon az állásponton volt, hogy az irodalmi fejlődés nem lassú folyamat, hanem mindenek előtt egyes költői tehetségeken múlik, az a maga nézetének támogatására a szegényes anyagban alig talált bizonyítékot. Ez a vers, a „Máriasiralom" azt mutatja, hogy csak a tehetségtől függött, hogy jó költemény szülessék.
Ez a Máriasiralmunk valószínűleg egy régibb népszerű és már általában énekelt egyházi ének később leírt másolata. (Gragger Róbert.)
A régi magyar költészetet magába foglaló kötet új kibocsátásánál a lelkesedés, a kötelességérzet voltak az indítók arra, hogy az új kibocsátásnál ez a magyar büszkeség, ez a magyar irodalmi kincs e kötetnek a magyar szellem régi tükrének élén álljon.
Budapest, 1931 tavaszán,
Endrei Zalán.
Vissza 
