Kedves Boltkezelő Úr!

Előszó

Szövetkezeti munkánk
legszebb, de bizonyára legnehezebb része a szövetkezeti oktatás és felvilágosítás. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szövetkezeti munkával szemben közöny, kedvetlenség, vagy rosszakarat mindig csak ott nyilvánul meg, ahol a munkának a célját nem ismerik, vagy szándékosan elhomályosították.
Nagyon jól tudjuk, hogy ennek a tanító, felvilágosító és oktató munkának a leghelyesebb módja a közvetlen személyes érintkezés, mert az élőszóval folytatott beszélgetések - ahol az érvek és ellenérvek egymással közvetlenül összemérhetők - legjobban vezetnek célhoz. A vezérigazgatótól kezdve a központi tisztviselők és az immár megkettőzött létszámú körzetvezetők mindent elkövetnek, hogy a szoros szövetkezeti, testvéri és munkatársi viszony ebben a közvetlen érintkezésben is minél jobban megvalósuljon. Ez azonban minden jóakaratunk ellenére is csak időszakos lehet és az állandóság hiányában felmerülhetnek kérdések és feladatok, amelyekre a közvetlen szóbeli felvilágosítás mindjárt meg nem adható. Így tehát a nyomtatott betű segítségét is kénytelenek vagyunk igénybe venni az előbb említett okon kívül már csak azért is, mert könnyen megtörténhetik, hogy egy hirtelenül időszerűvé váló kérdés esetleg szóbeli megbeszélés tárgyát még nem képezte. A nyomtatott betűnek nagy előnye állandósága, de viszont nagy hátránya az, hogy azt mondják rá; «holt betű» és ebbe a holt betűbe csak nagyon kevesen tudnak annyi életet belehozni, hogy az olyan közvetlenné váljék és mindenki előtt olyan hozzáférhető legyen, mint az élőszó meggyőző ereje.
Meggyőződésem szerint vitéz Véssey Frigyes ezt az igen súlyos kérdést az itt összefoglalt leveleiben teljes mértékben megoldotta. Hangjának közvetlensége, mondanivalóinak az élettel való szoros kapcsolata írásait oly élvezetes olvasmánnyá teszik, hogy azok majdnem az élőszó erejével hatnak. Bár leveleit közvetlenül a boltkezelőkhöz intézi, ezeket - különösen így összegyűjtött formában - minden szövetkezeti vezetőnek élvezetes olvasmányul ajánlhatom... Vissza