Kékedi népdalok

Előszó

„Találnának bár népünk lelkének ezek a sokszor őseredeti megnyilatkozásai fele annyi szeretetre, mint amennyit megérdemelnek. Ezeket a szavakat Kodály Zoltán ötvenkét évvel ezelőtt írta. a „Magyar népdalok" előszavában. S mindazok, akiknek lelkében még ma is ellenséges vagy közömbös érzések élnek a magyar népdallal szemben, igen sokat vesztenek. Ám ötven év óta nagyot fordult a világ, és nagy változásokon keresztül ért meg népünk népdalai iránt közömbös rétegének nagy része. Örömmel és haszonnal forgatják a szebbnél szebb és értékesebbnél értékesebb népdalgyűjteményeket. Ezekben a népdalok puszta közlésén kívül számos útbaigazítás, egyikében, másikában tudományos jellegű összefoglalások a szerető és féltő gondosság jelei. Eddig megjelent népszerűsítő népdalkiadványaink országunk különböző falvaiban összegyűjtött népdalokból adtak egy-egy csokrot. Ez a gyűjtemény az első amely egyetlen község népdalait fogja össze egy keretben. A közölt népdalok közt sok akad, amely kisebb-nagyobb dallami vagy szöveges változatban máshol is ismert. De nem kevés azoknak a száma sem, amelyek erre a községre és környékére jellemzőek. Kéked az északi határ mentén Kassától délkeletre, az Eperjes-Tokaji hegylánc alacsonyabb lejtőin, a 650 méter magas Szurok hegy aljában terül el. A község határában folyik el a volt Abaúj megye legnagyobb folyója a Hernád. Ősi település. Már az Árpádok korában lakott terület volt. A község neve a kora középkori oklevelekben gyakran előfordul Kekud, Kekuk, Kekyd stb. név alatt. A régebbi település, a magyarok-lakta Felsőkéked, a későbbi jobbágy-cselédi település elmagyarosodott szlovák lakókkal Alsókéked néven volt ismeretes a későbbi időkben. Nevezetessége a kénes gyógyforrás, amelyben a hagyomány szerint maga Mátyás király is gyakran megfürdött. Vissza