Kelepcében az alvilág

Előszó

Részlet a könyvből:
" - A személyzeti osztályról keresték alezredes elvtársat!
Ez a reggel is olyan volt, mint a többi: úgy látszik, az éjszakai szolgálatban elszívott csomagnyi cigaretta utóíze minden reggel egyformán kellemetlen. Mégis örültem a mai napinak. A Kárászi-ügy végére ma kellene pontot tennem. Amikor besétáltam a Deák térre, a közeli újságos felém nyújtotta a lapot, és közölte: „Jó hirdetések vannak benne." Mert ebben a különös ügyben még a hirdetések is érdekeltek: találgattam, ki húzódhat meg a levelezési rovat jeligéi mögött. Mint máskor, ma is a felvonót, és nem a szökdécselőknek tervezett páternosztert vettem igénybe; az én koromban már kényelmes az ember. Napi hat óra alvás, utána szűkre szabott reggeli, nagypohárnyi jó erős kávé, egy cigaretta, és munka - csak a páternosztert utálom.
A folyosón ma is ültek néhányan; az éji „előállítottak" várták, hogy a vizsgáló nyomozók sorra vegyék őket. Egy férfi félrecsuklott fejjel szunyókált a padon, kissé hortyogott is. Amikor társai meglátták, hogy jövök, oldalba bökték.
Hiába intettem, hogy hagyják, nem engedték tovább aludni.
Az ember magához tért, kitörölte az álmot a szeméből, felállt és azt mondta:
- Megint itt vagyok, de most ártatlanul!
Nem szóltam hozzá, az ember megszokja, hogy akit a bűnügyi nyomozó előállít, rendszerint „ártatlan", csak balszerencséjére, a körülmények ellenségesen játszottak közre.
Lenyomtam a kilincset, s arra gondoltam: a Kárászi-ügy gyanúsítottját most azonnal kihallgatásra rendelem. Köszöntem, letettem a kabátomat. Erzsi valahogy szokatlanul csendesen fogadta a „jó reggelt"-emet." Vissza