Keletkutatás 1986. tavasz

Előszó

A magyar orientalisztika sajátos arculatát a magyar nép és nyelv eredetének a keleti népek és nyelvek felé vezető szálai s a magyar történelemben szinte folyamatosan jelenlévő keleti kapcsolatok alakították ki. Ezért vált orientalisztikának alapjává a turkológia, amihez szervesen kapcsolódva alakult ki az altajisztika, a mongolisztika és Belső-Ázsia kutatás. De többé kevésbé e központi témához kapcsolódnak az orientalisztika távolabbi területei is, mint a mandzsu-tunguz filológia, tibetisztika, sinológia, arabisztika, iranisztika, armenisztika, kaukazológia. S másfél százados török hódoltság hozta létre a turkológia nálunk virágzó legrégebbi ágát, az oszmanológiát. E sajátos magyar kapcsolatrendszer következtében az orientalisztika - akárcsak a magyar történelem vagy irodalom - szinte nemzeti stúdiummá lett nálunk. Ugyanakkor, a mai Kelettel való kapcsolataink felkeltették az érdeklődést más keleti népek és kultúrák iránt is, mint pl. a japán, vietnámi, indiai, stb. kultúra.
Az orientalisztikai érdeklődés nemcsak a tudomány és a tudósok világában, hanem össznépi szinten is jelentkezik. Az MTA felügyelete alatt működő Kőrösi Csoma Társaság van hivatva e két szint összekapcsolódására. A Társaság felolvasó ülései, rendezvénysorozatai orientalista szakembereink legfontosabb tudományos fórumai, egyúttal az érdeklődők számára is lehetővé teszik a problémák és eredmények megismerését. A szóbeli megnyilvánulás mellett azonban egyre sürgetőbben jelentkezett az írásos közlés igénye. Vissza