Kémek, orgyilkosok, összeesküvők a szerb politikában (Tiltólistás kötet)

Előszó

Részlet:

Petrovics György, akit "cserni" (fekete) Györgynek és kara Gyorgyénak is neveztek, 1766 december 21-én született a Kragujevác melletti Visevacban, szegény parasztok fiaként. A család egész vagyona egy tehénből és két szamárból állott; az öreg Petrovicsnak keményen kellett robotolnia, hogy megfizethesse az adókat az agáknak és pasáknak, de méginkább azért, hogy megvesztegethesse a fanariotákat, a konstatinápolyi nagyúr görög adóbeszedőit. Az ifjú Györgyöt, mint minden más szerbet, fanatikus törökgyűlöletre nevelték. Sokszor jött össze társaival nagy titokban és amikor a pajtákban guzlicaszó mellett ősi táncaikat járták, a léptek okozta zaj csak arra volt jó, hogy elnyomja a dalokat. Ajkukon újra és újra felcsendült a "harminc meghurcolt"-ról szóló népdal. Harminc, a hegyekbe menekült szerbet hurcoltatott halálra a pasa. A janicsár lovasok végigvágtattak a falvakon a nyergekhez pányvázott foglyokkal. Szétroncsolva, szilánkká forgácsolódott csontokkal vonszolták őket végig a keskeny falusi utcákon, míg végül már csak húscafatok lógtak az erős bőrpányvákon, a vér és a csontok pedig az utcakövezeten tapadtak. A jüszbasi a keresztény falvakban a pasának egy fetva-ját (rendelet) olvasta fel, amelynek értelmében ezentúl a pasa minden hajdút, aki a hegyekben rablóként, vagy lázadóként küzd, elevenen megnyúzat. Az a kegy pedig, hogy a hajdúkat eddig csupán felakasztatta, ezzel a nappal megszüntnek tekintendő. A nép azonban tovább énekelte dalát a harminc meghurcoltról: "Keresztlények halljátok..., már csak a csont tartja a húsukat..., a bátor és szent hajdúknak..., irgalmazz nekik o Isten...!" Vissza