Kéményseprő kodex

Előszó

A kéményseprés önálló foglalkozásként az olasz földön alakult ki. Nálunk is, amikor Róbert Károly, Nagy Lajos és Mátyás királyok alatt a városok fejlődésnek indultak s kandallókat és azokkal kapcsolatos terjedelmes mászó-kéményeket épitettek, a kéményeket és kandallókat az olasz kőmüvesek, majd az olasz vándorkéményseprők tartották rendben. Későbben is a XVIII. században, amely időtől a kéményseprőkről konkrétebb adataink vannak, a kéményseprőmestereknek a neve ugyszólván kivétel nélkül olasz (pl. Bustelli, Casanova, Modini, Lorencetti, stb.) volt, sőt napjainkban is a kéményseprőmesterek között számos olasz nevü található.
A kéményseprőmesterség tulajdonképen nem annyira ipar, mint inkább tüzrendészeti tevékenység, s attól az időtől kezdve, amikor Hóditó Vilmos az esteli harangozást elrendelte, hogy annak hallatára házának tüzét - szigoru büntetés terhe alatt - mindenki eloltsa és hamuval letakarja, hogy éjszaka tüz ne támadjon, a tüzveszedelmek okozásával kapcsolatos felelősség fokozatosan háramlik át a kéményseprőkre. Ez az oka, hogy a kormányhatóságok a különböző korokban különböző jogszabályokkal biztositották ennek az iparnak eredményes gyakorolhatását és egyrészt a kéményseprőipart bizonyos kivételes helyzettel ruházták fel, másrészről a kéményseprőiparost épen a tüzbiztonsági szempontokból munkájáért felelőssé tették... Vissza