Kémia III.

Előszó

A kémia feladata az anyagok tulajdonságainak és reakcióinak módszeres és összehasonlító vizsgálaté. Az anyagok nagy hányadát a szerves vegyületek alkotják, melyekkel az előző tanévben foglalkoztunk. Az idén az elemeket és a szervetlen vegyületeket tanulmányozzuk. A szerves és a szervetlen kémia körébe tartozó anyagok között azonban nincs éles határ. A metán például nagyon jól beilleszkedik bizonyos szervetlen vegyületek sorába is. A szerves kémiai csoportok pedig beépíthetők szervetlen vegyületekbe, és így igen változatos összetételű anyagok állíthatók elő.
A szervetlen kémia az összes elemmel foglalkozik és nemcsak a megszokott körülmények között, emiatt a szervetlen kémiát a sokféleség és a nagymértékű változatosság jellemzi. Nincs olyan elemi állapotú gáz, amelyet hűtéssel és összenyomással ne sikerült volna cseppfolyósítani és megfagyasztani, és nincs olyan szilárd állapotú elem, mely elég magas hőmérsékleten meg ne olvadna és el ne párologna. A tananyag azonban inkább csak a földön szokásos körülmények között végbemenő folyamatokat, illetve a mindennapi életben hasznos ismereteket foglalja magába.
Az első osztályban megismert kötéstípusok előfordulásának aránya eltérő a szerves és a szervetlen vegyületek körében. Míg a szerves anyagokban a kovalens kötés és a hidrogénkötés az uralkodó, és mellettük az ionos kapcsolat alárendelt jelentőségű, addig a szervetlen kémiában az ionos és a fémes kötés is - tehát az összes kötéstípus - fontos szerepet játszik.
Mielőtt a szervetlen kémia módszeres tanulmányozását elkezdenénk, meg kell ismernünk az elektrokémia alapjait. Rájuk azért van szükségünk, mert általuk a fémek bizonyos tulajdonságait, oldódásukat és kiválásukat értelmezni tudjuk. Az elektrokémia tanulása során bepillantást nyerünk az elektromos áram termelésére alkalmas eszközök és az elektromos energia segítségével véghezvitt kémiai folyamatok körébe is. Vissza