| Előszó | 5 |
| Első könyv | |
| Krisztus követése és minden hiábavaló evilági igyekezetének megvetése | 13 |
| Az alázatosság és önmagunk igaz ismerete | 15 |
| Az igazság tanítása | 18 |
| Az előrelátó okosság tennivalóink elrendezésében | 22 |
| A Szentírás olvasása | 24 |
| A rendezetlen vonzalmak | 25 |
| Kerülni kell a hiú reményt és a fölfuvalkodást | 26 |
| Őrizkedni kell a bizalmas barátkozástól | 28 |
| Az engedelmesség és a mások hatalmának elviselése | 29 |
| Őrizkedni kell a fölösleges szavaktól | 31 |
| A belső béke megszerzése és a jóban való haladás igyekezete | 32 |
| Haszna van annak is, ami kedvünk ellen esik | 36 |
| A kísértések elhárítása | 37 |
| Kerülni kell a vakmerő ítélkezést | 42 |
| A szeretetből véghez vitt cselekedetek | 43 |
| Mások hibáinak elviselése | 45 |
| A szerzetesélet | 47 |
| A szent atyák példája | 49 |
| A jó szerzetes foglalatossága | 52 |
| A magány és a hallgatás kedvelése | 57 |
| A szívbéli töredelem | 62 |
| Az ember nyomorúságának megfontolása | 66 |
| A halálról való elmélkedés | 71 |
| Az ítélet és a bűnök büntetése | 76 |
| Azon kell lennünk, hogy egész életünket jobbá tegyük | 82 |
| Második könyv | |
| A belső élet | 91 |
| Az alázatos igénytelenség | 96 |
| A jó és békességszerző ember | 98 |
| A szív tisztasága és egyszerűsége | 100 |
| A helyes önismeret | 102 |
| A tiszta lelkiismertű ember öröme | 104 |
| Jézust mindennél jobban kell szeretnünk | 107 |
| Jézus bizalmas barátsága | 109 |
| Amikor minden vigasztalásnak híjával vagyunk | 112 |
| Isten kegyelméért hálával tartozunk | 118 |
| Kevesen vannak akik Jézus keresztjét szeretik | 122 |
| A szent kereszt királyi útja | 125 |
| Harmadik könyv | |
| Krisztus szavak nélkül beszél a hívő lélekhez | 135 |
| Szavak zengése nélkül beszél bennünk az igazság | 137 |
| Isten igéjét alázattal kell hallgatni, de sokan nem becsülik meg eléggé | 139 |
| Isten előtt őszintének és alázatosnak kell lennünk | 143 |
| Az istenszeretet csodálatos hatása | 146 |
| Az igaz szeretet próbája | 151 |
| A kegyelmet az alázatosság őrizete alá kell rejteni | 155 |
| Isten előtt kevésre tartsuk magunkat | 159 |
| Mint végső célra, mindent Istenre kell vonatkoztatni | 161 |
| Gyönyörűség a világot megvetve Istennek szolgálni | 163 |
| Szívünk vágyait meg kell vizsgálni és mértékhez kell szoktatni | 167 |
| A türelem mibenléte és a testi vágyak ellen folytatott küzdelem | 169 |
| Az alárendelt embernek Krisztus példája szerint alázatos engedelmességben kell élnie | 172 |
| Meg kell fontolnunk Isten titkos ítéleteit, hogy a jóban el ne bizakodjunk | 174 |
| Hogyan viselkedjünk és beszéljünk kívánságainkkal kapcsolatosan | 176 |
| Igaz vigasztalást csak Istenben kell keresni | 179 |
| Minden aggasztó gondot Istenre kell hagyni | 181 |
| Krisztus példájára minden ideig tartó nyomorúságot jó kedvvel kell viselni | 183 |
| A méltatlanságok elviselése; ki bizonyul igazán béketűrőnek | 185 |
| Saját gyarlóságunk megvallása és a földi élet nyomorúságai | 188 |
| Túl minden jón és Istennek minden adományán, magában Istenben kell végső megnyugvást keresni | 191 |
| Isten sokféle jótéteményének meggondolása | 196 |
| Négy dolog szerez nagy békességet | 200 |
| Más ember életét nem kell kíváncsian kutatnunk | 203 |
| Miben áll a szívnek maradandó békessége és igaz előmenetele | 205 |
| A lélek szabadságának magasztos állapotát inkább ki lehet érdemelni imádsággal, mint olvasással | 207 |
| Az önszeretet nagyon-nagyon elvon a legfőbb jótól | 210 |
| Az ember-szóló nyelvek ellen | 212 |
| Hogyan kell Istent segítségül hívni és áldani a megpróbáltatás idején | 214 |
| Istent kell segítségül hívnunk, és bizakodnuk kell az ő kegyelmének visszaszerzésében | 215 |
| Minden teremtett jótól el kell szakadnunk, hogy a Teremtőt megtaláljuk | 220 |
| Önmagunk megtagadása és minden rossz kívánság megfékezése | 223 |
| Szívünk állhatatlan, de minden igyekezetünknek mint végső célra, Istenre kell irányulnia | 226 |
| A szerető szív Istennek örül mindennél jobban a mindenben | 227 |
| Míg a földön élünk, a kísértéstől biztonságban nem lehetünk | 230 |
| Semmit sem számít az emberek ítélete | 232 |
| Szívünk szabadságának ára a tiszta és teljes lemondás önmagunkról | 234 |
| Jól kell rendeznünk külső dolgainkat, s veszedelem idején Istenhez kell folyamodnunk | 237 |
| Nem szabad elkapkodni ügyes-bajos dolgainkat | 239 |
| Az emberben magától semmi sincs, és semmivel sem dicsekedhetik | 240 |
| Minden evilági tisztesség megvetése | 244 |
| Békességünk emberekben nem gyökerezhetik | 245 |
| Az üres, világi bölcsesség ellen | 247 |
| Nem érdemes külső javak megszerzésére törekednünk | 250 |
| Nem érdemes mindenkinek hinni, s a beszédben könnyű véteni | 251 |
| Ellenséges szavak nyílzáporában Istenbe vethetjük bizalmunkat | 255 |
| Mindent, ami nehéz, érdemes elviselni az örök életért | 259 |
| Az örökkévalóság napjának fölvirradása és a jelen élet szűkös volta | 262 |
| Mit jelent az örökélet vágy, s mekkora ígéretek bátorítják a küszködőt | 267 |
| Az embernek elhagyatottságában Isten kezébe kell ajánlania magát | 272 |
| Amikor magasabb rendű dolgokra nem futja az erőnkből, a kisszerűekkel kell szorgalmasan törődnünk | 277 |
| Ne higgye senki, hogy méltó a vigasztalásra, inkább azt, hogy rászolgált a büntetésre | 279 |
| Isten kegyelmében evilág bölcsei nem részesülnek | 282 |
| A kegyelem és a természet különböző megmozdulásai | 284 |
| A természet romlottsága és az isteni kegyelem hatékonysága | 291 |
| Az a dolgunk, hogy magunkat megtagadjuk és Krisztust kövessük a kereszthordozásban | 296 |
| Nem érdemes nagyon elhagynia magát az embernek, ha ereje fogytát érzi | 300 |
| Nem kell kutatni Isten titkos ítéleteit s azt, ami túl van az ember illetékességi körén | 303 |
| Minden reményt és bizodalmat egyedül Istenbe érdemes vetni | 310 |
| Negyedik könyv | |
| Ájtatos buzdítás a szentáldozásra | |
| Mily nagy tisztelettel kell Krisztust magunkhoz vennünk | 314 |
| Az Oltáriszentség Isten nagy jóságának és szeretetének jele az emberek között | 322 |
| Hasznos dolog gyakran áldozni | 326 |
| Sok áldásban részesülnek azok, akik áhítatosan áldoznak | 330 |
| Az Oltáriszentség nagy méltósága és a papi rend | 334 |
| Kérdés: hogyan kell készülni a szentáldozásra | 337 |
| A lelkiismeretvizsgálat és a jószándék fölindítása | 338 |
| Krisztus keresztáldozata és a mi Istenre hagyatkozásunk | 342 |
| Magunkat és mindenünket Istennek kell átadnunk, és mindenkiért imádkoznunk kell | 344 |
| A szentáldozást nem érdemes egykönnyen elmulasztani | 348 |
| A hivő léleknek igen nagy szüksége van mind Krisztus estére, mind a Szentírásra | 353 |
| Aki áldozni fog, annak nagy szorgalommal kell a Krisztussal való találkozásra készülnie | 359 |
| Az áhítatos léleknek a szíve mélyéből óhajtania kell, hogy a szentáldozásban Krisztussal egyesüljön | 363 |
| Milyen forró vágyakozással kívánja némely áhítatos ember Krisztus testét | 366 |
| Az áhítat kegyelmét alázattal és önmegtagadással lehet megszolgálni | 368 |
| Gondjainkat föl kell tárnunk Krisztus előtt, és kérnünk kell az ő kegyelmét | 373 |
| Krisztust lángoló szeretettel és heves vonzódással kell magunkhoz vennünk | 373 |
| Ne legyen az ember a szentségesnek kíváncsi vizsgálója, hanem értelmét vess alá a szent hit engedelmességének, és így kövesse az alázatos Jézust | 376 |
