Kémvilág Magyarországon I-II.

Előszó

WESSELÉNYI MIKLÓS ÉS A TITKOS RENDŐRSÉG.

A titkosrendőrségnek jelentései majdnem kivétel nélkül gyűlöletes hangon, ellenséges érzéssel szólnak az úgynevezett patriótákról, vagyis a magyar ellenzék hazafias tagjairól. Aki az ország alkotmányának védelmében kissé szabadabban beszélt, azt már mint veszedelmes forradalmárt jelentették fel a bécsi rendőr-minisztériumnak, ez meg Metternich hercegnek. Mivel a titkosrendőrség gyűlöletes jelentései a bécsi abszolutisztikus kormány tagjaiban is gyűlöletet keltettek a magyar patrióták ellen ; megértjük miért indítottak felségárulási pereket jobbjaink ellen, miért üldözték, miért mellőzték mindazokat, akiket a magyarság igaz hazafiaknak tartott. De ettől megválva is nagy becsűek ránk nézve a titkos rendőrségnek és embereinek jelentései. Tömérdek oly dolgot tudunk meg belőlük, amiket senki különben föl nem jegyzett. Nagyjaink életrajzírói például e jelentésekben évről-évre a legpontosabb dátumokat találhatják. Mivel az illetők állandó felügyelet alatt voltak, útjaikról is pontos "feljegyzéseket találhatunk a rendőri jelentésekben. A magyar történetírás tehát 1792-1865-ig - kellő kritikával - nagy sikerrel használhatta volna a titkosrendőrség levéltárát, ha azt a legutóbbi bécsi forradalomban el nem égetik. E sorok írója jóval előbb szerzett másolatokat a minket közelebbről érdeklő iratokról. Ezek alapján adja itt a Wesselényi Miklósról szóló jelentéseket. Vissza