A katedrális/Az idők végezetéig/A tűzoszlop

Fülszöveg

KEN
FOLLElT
KINGSBRIDGE-TRILÓGIA 1.

a katedralis
Az ökrös szekér megáüt az akasztófa alatt. A törvényszolga,
kezében a hurokkal, föllépett a szekérre. A rab elkezdett küzdeni az életéért, a kölykök éljeneztek: csalódtak volna, ha
a rab nyugton marad. A férfi mozgását akadályozta a csuklóját és bokáját szorító kötél, így csak a fejét kapkodta jobbra-balra, hogy elkerülje a hurkot. A törvényszolga pár pillanatnyi próbálkozás után hátrább lépett, és a rab gyomrába öklözött. A szerencsétlen összegörnyedt, és akkor a törvényszolga átvetette fején a hurkot, és meghúzta a csomót.
A templomépítők a 12. században újító mérnökök voltak, akik folyamatosan feszegették az emberi tudás határait.
ken
FolletT
•^ffllkingsbridge-trilógia ii.
AZ IDOK VÉGEZETÉIG
Számos olvasóm kérte, hogy írjam meg^ katedrális folytatását, de mit jelentett volna ez? Egy másik történet egy templomépítésről; az ugyanaz a könyv lett volna, más nevekkel. Évek óta gyötörtem már hiábavalóan az agyamat, amikor... Tovább

Fülszöveg

KEN
FOLLElT
KINGSBRIDGE-TRILÓGIA 1.

a katedralis
Az ökrös szekér megáüt az akasztófa alatt. A törvényszolga,
kezében a hurokkal, föllépett a szekérre. A rab elkezdett küzdeni az életéért, a kölykök éljeneztek: csalódtak volna, ha
a rab nyugton marad. A férfi mozgását akadályozta a csuklóját és bokáját szorító kötél, így csak a fejét kapkodta jobbra-balra, hogy elkerülje a hurkot. A törvényszolga pár pillanatnyi próbálkozás után hátrább lépett, és a rab gyomrába öklözött. A szerencsétlen összegörnyedt, és akkor a törvényszolga átvetette fején a hurkot, és meghúzta a csomót.
A templomépítők a 12. században újító mérnökök voltak, akik folyamatosan feszegették az emberi tudás határait.
ken
FolletT
•^ffllkingsbridge-trilógia ii.
AZ IDOK VÉGEZETÉIG
Számos olvasóm kérte, hogy írjam meg^ katedrális folytatását, de mit jelentett volna ez? Egy másik történet egy templomépítésről; az ugyanaz a könyv lett volna, más nevekkel. Évek óta gyötörtem már hiábavalóan az agyamat, amikor eszembe jutott, hogy a fekete halálról kell
szólnia a könyvnek. A fekete halál, a pestis a történelem eddigi legrettenetesebb járványa, amely legalább minden harmadik embert megölt Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Azonnal láttam magam előtt, hogyan dúlta volna föl ez a járvány Kingsbridge-et, ahol egyetlen
család se menekülhetett volna előle, ugyanúgy, ahogy a kétszáz évvel korábbi templomépítés is megváltoztatta az egész város életét. De azt is éreztem, hogy ez több lehetne egy remek sztorinál. Akármilyen iszonyú volt is a pestisjárvány, valami hasonló következménnyel járt: elindította az orvosi gondolkodás forradalmát. Fokozatosan hullottak ki a gyakorlatból a hagyományos, babonás gyógymódok. A munka elején kutatás céljából elutaztam Yorkba, hogy megnézzem a székesegyház alapozását. Azon az estén feleségemmel, Barbarával elmentünk az esti imára. Leírhatatlan élmény volt. Sok zsoltár fejeződik be így: „Most és mindenkor és az idők végezetéig, ámen!" A szertartás félidejében odasúgtam Barbarának: - Mit szólnál, ha az lenne a címe, hogy Az idők végezetéig? - Tetszik - mondta.
Kingsbridge-trllógia:
A katedrális, Az idők végezetéig, A tűzoszlop

ken
FolletT
IlKlNGSBRIDGE-TRlLÓGIA III.|
A TŰZOSZLOP
Ö volt az utolsó a sokak közt, akiket a pokolra küldtem, de miatta kellett az elsőre gondolnom A kingsbridge-i székesegyház előtt akasztottuk fel, a szokott vesztőhelyen. Elvégre ha nem vagy képes megölni egy embert Isten színe előtt, akkor talán nem is kellene megölnöd. A békebíró hozta elő a Guildhall, a városháza pincebörtönéből. Jött hátrakötött kézzel, szálegyenesen, kihívó, rettenthetetlen arccal. A tömeg ordítva gúnyolta és átkozta. Mintha nem is látta volna őket. Ám engem észrevett. Találkozott a tekintetünk, és az a pillanatnyi összenézés hosszú volt, mint az élet. Én voltam a felelős a haláláért, és ezt ő is tudta. Évtizedekig vadásztam rá. Fel akarta robbantani országunk vezetőinek felét, köztük a királyi család nagyobb részét, egyetlen vérszomjasán barbár merénylettel - ha nem állítottam volna meg. Egész életem azzal telt, hogy ezeket a lehetséges gyilkosokat üldöztem. Sokukat ki is végezték -nem csupán felakasztották, de ki is belezték és fel is négyelték, hogy a leggonoszabb bűnözőknek fenntartott legszörnyűbb halállal haljanak. Igen, sokszor megtettem már: végignéztem emberek halálát abban a tudatban, hogy elsősorban miattam kapták meg igazságos és rettenetes büntetésüket. Megtettem a hazámért, amely drága nekem; az uralkodómért, akit szolgálok; és valami másért is, az elvért, a hitért, hogy az embernek joga van a maga módján elképzelni az Istent.
Kingsbridge-trilógia:
A katedrális. Az idők végezetéig, A tűzoszlop Vissza