Kendermunkák és társasélet Szatmárban

Előszó

A népi társasmunkák és összejövetelek, valamint ezek szokásainak vizsgálata néprajztudományunk gyakran érintett területe. A kendernek, mint ősi kultúrnövényeink egyik legjelentősebb fajtájának termesztésével és feldolgozásával is, aminek az önellátó parasztgazdaságokban oly nagy szerepe volt, kutatóink sokat foglalkoztak, de inkább csak technikai leírásokra, a jelenségek földrajzi elterjedésének vizsgálatára, a tájjelleg meghatározására és a munkához kapcsolódó szokások statikus rögzítésére törekedtek. A kender termesztésének és feldolgozásának közösségben végzett munkáira nem sok figyelmet szenteltek, pedig az évszázadok alatt kialakult népi közösségi munkaszervezeti formák, a munkavégzésnek a kölcsönmunkán, társadalmi megsegítésén és visszasegítésen alapuló gyakorlata népi társadalmunk gazdasági berendezkedésének, a faluközösség tagjai egymásra utaltságának hű kifejezői lehetnek, s ezek az egyes vidékekre vonatkozóan sajátos szokásanyagot is megőriztek.
A kender termesztésével és feldolgozásával járó, a kölcsönös segítésen alapuló munkaszervezeti formák a társasmunkák és ezen belül a kalákák területének csak egy részét foglalják el. A közös munkavégzés társasösszejöveteli alkalmai között azonban a kendermunkákhoz kapcsolódóan jelentőségükben első helyen állottak, azok hagyományos szokásai a közösségi élet legjellegzetesebb megnyilvánulásait alkották. Vissza