Előszó
Részlet a könyvbő:
Az arany meg az asszony:
"Viharos, zord időkbe visz a mese, mikor háborúk sanyargatják a városok és falvak népét. Lőcse városának polgárai is rettegnek az átvonuló seregektől, a rabló katonáktól, a martalócoktól. Féltik vagyonukat, békéjüket és asszonyaikat.
Így Wolfgang , az őszhajú, idős polgár is, akinek ifjú és szép felesége: Anna.
Egy téli estén bezörget a házba Rotaridesz zsoldoskapitány s szállást követel. Durván és fenyegetően tör be Wolfgang polgár otthonába, magával hurcolva két útszéli komédiást is, akik a kíséretébe szegődtek.
A kapitány elől Wolfgang elrejti a feleségét, de a fiatalasszony, akit öreg férje valósággal lakat alatt tart, kilép a "kalitkából", mert kíváncsi a jött-ment férfire. Szerelemre lobbannak egymás iránt és Wolfgangnak most meg kell védenie azt, ami az övé: elsősorban az asszonyát. De hogyan védje meg a harcias katona ellen, aki állandóan a kardjához kap. Wolfgang nemcsak a kardjától tart, hanem még inkább - a fiatalságától."
A keszkenő
"Akácerdő szélén járunk, a búzaföldek végén, déli napsütésben. az utolsó rendeket is lekaszálták már a legények. A menyecskék az ebédet hozzák. Az aratók megmosakodnak a vályúnál, majd letelepszenek falatozni. A lányok készítik a búzakoszorút: vége az aratásnak.
Ferkó érkezik. Bánatos: szereti a jómódú csaplárosné lányát, Marikát, aki meg is jelenik hamarosan. Jószívvel van ő is a szegény legény iránt, de nem követheti szíve szavát, mert megjön nagyravágyó anyja. Ez pedig jobban szeretné, ha a módos, vén gazda venné el a lányát. A gazda udvarolni is kezd Marikának, utána is menne, de az aratók minduntalan útját állják s ennek a mókának mozgatója Miska, a szerelmes Ferkó barátja. Addig-addig kergetőznek, míg Marika eltűnik s az öregecske gazda kimerülten rogy le egy földhányásra."
Vissza