Kenessey: Bihari nótája

Előszó

A XIX. század szellemiségének egyik érdekes képviselője, Taine, a "környezetelmélet " mestere mondja, hogy mielőtt szemügyre vennék egy alkotót, vagy alkotást, tekintsünk szét a tájon, ahol az alkotó élt, s a korban, amely egyéniségét nevelte. Ha meg akarjuk érteni a "Bihari nótája" cselekményét, ismernünk kell a mű történelmi hátterét. A "Bihari nótája" I. Ferenc uralkodása idején játszódik: a magyar história egyik legcsügesztőbb korszakában. I. Ferenc (1792-1835) gyenge tehetségű uralkodó, környezetének gyámoltalan eszköze. Betegesen reszket a francia forradalom eszméitől, amelyek átszivárognak a szuronyok őrizte határokon. Féktelenül gyűlöl mindent, ami újítás. Bár unszolják, hogy a burkolt abszolutizmusról térjen át a nyílt abszolutizmusra, időnként "kesztyűs kézzel" bánik a vajmi rtikán összehívott országgyűléssel és a megyegyűlések uraival, mert háborút visel a forradalmi Franciaországgal, rászorul a magyar nemzet véráldozatára és anyagi segítségére. De ezután félredob minden alkotmányt, majdnem másfél évtized össze sem hívja az országgyűlést. A nemzet pedig vérzik és verejtékezik, idegen érdekekért, a vele szemben ellenséges bécsi politika hatalmi céljaiért. A jobbágyság sorsa egyre gonoszabb. A köznép - a "misera plebs contribuens" - visel minden terhet, ő fizeti az adót, amelynek nyűge alól mentesül a nemes ember, és belőle rektutálódik a katonatömeg is. A szellem minden megmozdulását vérbefolytják. A titkos rendőrség, a besúgók kiterjedt hálózata, és a maradi cenzúra elfojt minden szellemi megmozdulást. Tanult emberek kicsiny csoportja, Martinovics és Bacsányi titkos társaságot alakít, hogy elméleti és eszmei síkon küzdjön az elavult feudális társadalmi rend ellen. Javarészüket lefejezik, a többieket, közüttük Kazincyt, börtönbe vetik. A gazdasági elmaradottság miatt egyre hangosabbak a panaszok. Nincs folyamszabályozás, a folyóvizek egész vármegyéket tesznek terméketlenné. Vissza