Kép és tükörkép

Előszó

E könyv létrejöttének két fő oka van. Az egyik az, hogy míg a szimbolista belgiumi francia nyelvű irodalom és a belgiumi francia nyelvű képzőművészek alkotásai világszerte, így Magyarországon is híresek, ismertek és elismertek - a belgiumi francia nyelvű irodalom magyar recepciója Adytól kezdve Kosztolányin át Kassákig és Lackfi János 1997-ben megjelent A lélek tájképei című válogatásáig terjed, s a belga szimbolista művészet is előkelő fórumot kapott 2001-ben a Szépművészeti Múzeumban -, addig ugyanennek a Belgiumnak a flamand (holland) nyelvű irodalma és a flamand képzőművészek alkotásai egy-két kivételtől eltekintve ismeretlenek maradtak. Az irodalom esetében magyarázatképpen még felhozható, hogy a kevéssé ismert flamand nyelv megnehezítette a versek, regények fordítását. A képzőművészet esetében azonban nincs ilyen magyarázat. Mégis: ha flamand szimbolista festőkre kérdeznénk rá, nem valószínű, hogy Gustave van de Woestyne, Valerius de Saedeleer nevét ismerné valaki a szűk szakmai közönségen kívül. George Minnéről, a grafikusról és szobrászról pedig a legtöbben úgy vélik, francia nyelvű volt. Ezt tanúsítja az imént említett budapesti kiállítás is, ahol George Minne szobrai is szerepeltek. Itt az ideje tehát, hogy eloszlassuk a tévhitet, miszerint Belgiumnak csupán francia nyelvi háttérrel rendelkező vallon, illetve brüsszeli kultúrája lett volna. A flamand nyelvű művészek és irodalmárok alkotásai vannak annyira jelentősek, s legalább annyi szálon kötődnek a belgiumi francia művészethez és irodalomhoz, mint amennyire különböznek is azoktól. A kötet megszületésében a művésztelepek iránti személyes érdeklődésem is szerepet játszott. Vissza