Képek és képzelgések

Fülszöveg

Rónay György új könyve a magyar irodalom nagy témáját, a dzsentri szükségszerű pusztulását dolgozza fel, eredeti módon, regényes eszközökkel. De a Képek és képzelgések az európai regény másik nagy családjába is beletartozik: a kamaszkor, az első szerelmek és csalódások, az életre eszmélés regénye is.
Hőse egy kisfiú. Rónay olvasói már ismerik előző regényéből, A nábob halálából. Bécsben, a divatos osztrák fürdőhelyen és a családi birtokon, Homokházán fordul meg a vakáció hónapjaiban, de ez csak háttere a képzelgések birodalmába tett utazásainak. Mert örömeit, csalódásait, egész szomorú gyermekségét egy regénybe akarja menekíteni. A kisfiú menekül a valóság elől, mely körülveszi, menekül a kegyetlen felnőttek elől, akik nem akarják megérteni. Így, a kisfiú érzelmi életén keresztül ismerjük meg a regény hőseit: a nagymamát, özvegy Wernernét, aki kétségbeesetten őrzi a széthulló vagyont, a szimbolikus életformát, Sándort, a fiát, aki apja halála után tehetetlenül sodródik a züllésbe. A képzelgések tükrében így tűnnek fel a valóság képei: a húszas évek Magyarországának társadalmi és erkölcsi szempontból egyaránt szétzüllő dzsentri világa, a szimbolikus családi kastély és pusztulás felé tántorgó lakói.
Rónay könyörtelen realizmussal ábrázolja hőseinek sorsát, és az ábrázolás konzekvenciái félreérthetetlenül fogalmazzák meg a társadalmi ítéletét - amit a regény csak sejtet, de az idő már beteljesített. Vissza