Képek és történetek

Előszó

Részlet a könyvből:
Zeusz, Horpasz, Rekomandó
- Hát jól van gyerekek, gyertyagyujtásig elmondok valami apró históriát a régi jó időkből, felelevenítem néhány szunnyadó emlékemet, ami talán benneteket is érdekelni fog. De te, buksi fiam, ne bámulj azon, hogy gyertyagyújtást emlitettem. Jól tudom, hogy nincs a háznál egy szál gyertya se, de hát én már előre beleéltem magamat gyermekkorom hangulatába - mikor még nem volt villany-körte, sem Auer-égő, petróleum-lámpa sem mindig, hanem bizony édesapám - a ti jó öregapátok - a falusi kis parokhián egy szál gyertya mellett rótta a betűk millióit, amikből annyi derék könyv kerekedett, - és szép öreganyátok is - akkor még barna fürttel - gyertyafénynél foltozgatta az én tarka ingecskéimet, mi gyerekek meg gyertyavilág mellett tanulgattunk bizony szorgalmasan (ne mosolyogj olyan hamiskásan, te nagyszemű) s a nap legkedvesebb része volt az, amelyet gyertyagyujtás előtti időnek neveztünk. Már nem volt elég világosság sem az olvasáshoz, sem más munkához, de még a játékhoz sem - viszont takarékos természetű jó édes anyám - Isten nyugosztalja - még nem engedte meggyújtani a gyertyát. Ez a néha egy órára is megnövekedett idő - a mesélésé, s annak nyomában az ábrándozásé volt.
Hát hiszen szerettük mi gyerekek a malacpörköltet meg az aranygaluskát is, nagyon, egy skatulya ólomkatona is (különösen lovas) gyakran képezte beszélgetésünk, vágyakodásunk és álmaink tárgyát, - de talán mégis legjobban rajongtunk a meséért. Vissza