Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról/Kedves bópeer...!

Fülszöveg

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról
1969 decemberében Kaliforniában háromszázezer ember gyűlt össze a szabad ég alatt, hogy meghallgassa Mick Jagger híres beat-együttesének hangversenyét. A regény az esemény külső körülményeit, beleértve a hírhedt Pokol Angyalainak szereplését s gyilkosságát az amerikai lapok és folyóiratok részletes tudósításai alapján írja le - de csak kiindulópontnak használja a főszereplők, köztük egy Amerikába kivándorolt magyar házaspár képzelt történetének elmondására. Ennyi a külső váz, a regény néhány szóban összefoglalható cselekménye és színtere. Déry Tibor regénye valójában persze jóval több - és más mint „képzelt riport": az emberi agresszivitás, az ösztönös barbárság és gonoszság korokon és társadalmakon átívelő rajza, azoknak az indulatoknak hol ironikus-játékos, hol költőien realista ábrázolása, amelyekkel minden korban és minden társadalomban legyőzhetetlen erők szegülnek szembe: a szeretet és a jóság újra és újra megkísérelt nagy példája.
Kedves bópeer...!
„Születtem Budapesten, a kilencvenes évek vége felé, így ha jól számítom, még közelebb járok a hetvenhez, mint a nyolcvanhoz. Családi okmányaim, születési bizonyítványom s keresztlevelem is Budapest ostroma idején lebombázott házunk romjai alatt elvesztek, az azóta eltelt három évtized alatt másolatokat szerezni, úgy látszik, nem volt időm" - kezdi elbeszélését, vallomását Déry Tibor regényének hőse, az idős budapesti író. Amit elbeszél - önmagának beszéli el az a világirodalomban meglepően ritkán szereplő tárgy: az öregedés folyamata. Nemcsak fájdalommal és halálfélelemmel, hanem valamilyen furcsa, kaján éleslátással figyeli írásának legfőbb témáját, önmagát: hogyan meszesedik maga az agyvelő is, hogyan alakulnak ki rigolyái, hogyan lobban fel benne - mégis! - a vágy az új gyönyörök, új szerelem, talán a halhatatlanság iránt, hogyan ismerkedik meg menyével, egy szép, fiatal lánnyal, aki felszítja benne a betemetettnek hitt szenvedélyeket, utoljára, a végső, néma csönd előtt. Vissza