Képzőművészet, képzőművészeti ismeretterjesztés

Előszó

Hazai képzőművészeti ismeretterjesztésünk az utóbbi évek során a népművelési munka általános fejlődésén belül is jelentős előrehaladást tett. A tömegek képzőművészeti kulturáltságának sokszor kirívó módon tapasztalt hiányosságai egyre több szakembert - művészt, művész-pedagógust, a népművelés elméleti és gyakorlati munkását - késztettek arra, hogy erejét a képzőművészeti ismeretterjesztés szövevényes kérdései kimunkálására, feladatainak rendszeres megoldására fordítsa. Lényegében megtörtént a képzőművészeti ismeretterjesztés átfogó rendszerének, feladatainak, területei összefüggéseinek és tartalmának tisztázása, s jelentős mértékben előrehaladtunk a korszerű eszközök, a szükséges módszerek meghatározásának síkján is. Az egyes felsőoktatási intézmények népművelési szakjának beállítása folytán most már remény van arra is, hogy egyre több lelkes és hozzáértő fiatal, az iskolai mellett az iskolán kívüli népnevelő tevékenységben is járatos pedagógus kerül a területre, s a hozzáértő irányítók száma is lépést tart a tömegek egyre fokozódó igényeivel.
A növekvő igény és általános fejlődés ellenére a képzőművészeti ismeretterjesztés sajátos kérdéseihez értő népművelési szakemberekre egyre fokozottabb mértékben szükség van. A célok és feladatok, a tartalom átfogó körvonalazása, a módszerek fő vonásainak meghatározása ellenére a tömegek képzőművészetekhez való viszonyában gyökeres változást nem értünk el, s a műalkotásokhoz való közeledés szemléletének alapvető megváltozásáról még sajnos nem beszélhetünk. A tömegek, s a tömegek képzőművészeti kultúráját irányító szervek szemléletmódjában még többségben vannak a művészeten kívüli vagy másodlagos szempontok. Vissza