Ének-zene I.

Előszó

"Ha a jövő emberei meg akarják tudni, hogyan küzdött és szenvedett a mi korunk embere, és hogyan találta meg a felszabadulás utját, Bartók zenéjét kell hallgatniok." (Szabolcsi Bence)
"Szimfóniaszerző ifju kollégáimnak pedig azt ajánlom, nézzenek be néha az óvodába is. Ott dől el, lesz-e 20 én mulva, aki müveiket megérti." (Kodály Zoltán)
Az első idézet, Bartók alkotó géniuszát méltatva, a zene és egyben valamennyi müvészet mindenkori hivatására utal, arra, hogy a müvészet a maga sajátos eszközeivel koráról adjon hü képet, tükrözze az adott kor emberének életét, harcát, boldogulását. Müvészi tükröző erejével tegye teljesebbé, szebbé a müvészi alkotásokban elmélyedő ember életét.
A zene tartalmának felfogása, követése, átélés feltételezi, illetve megkivánja a zenei kifejezőeszközök bizonyos foku ismeretét. A zenében tükröződő valóság-tartalom közvetlenül nem tárgyi meghatározottságu, a tartalomra a zene mozgásfolyamatából kell következtetnünk. Egy-egy zenemü a maga teljességében igen összetett zenei mozgásfolyamat. A ritmus, a dallam, az egyidejü hangzáskombinációk sokfélesége, az ezekből létrejött forma, a hangszerek kimerithetetlen hangszin gazdagsága, a hangerő árnyalása, a sokféle tempó mind a zenei ábrázolás kifogyhatatlan lehetőségei. Ha még azt is hozzá vesszük, hogy a zenei kifejezőeszközök a társadalmi fejlődés eredményeképp sokat változtak, egyre bonyolultabbá váltak, a zenei szimbolika stilus-korszakonként módosult, akkor megérthetjük, hogy a zenemüvek maradéktalan élvezése fejlett zenei képességeket és nem kis szellemi erőfeszitést igényel. Mindenekelőtt jó ritmusérzéket, a zenei hallás differenciáló és integráló képességét, fejlett zenei emlékezetet.
E képességek nem születnek velünk, kifejlesztésük csak tervszerü munkával, aktiv zenei tevékenységgel és tudatosan irányitott zenehallgatással érhető el.
Kodály Zoltán idézete arra figyelmeztet, hogy ezt a zenei képességfejlesztő munkát a legkisebbeknél kell elkezdenünk, és ez a munka az óvónő és a tanitó feladata. Vissza