Ének-zene I.

Előszó

Ha a jövő emberei meg akarják tudni, hogyan küzdött és szenvedett a mi korunk embere, és hogyan találta meg a felszabadulás útját, Bartók zenéjét kell hallgatniok." (Szabolcsi Bence)
„Szimfóniaszerző ifjú kollégáimnak pedig azt ajánlom, nézzenek be néha az óvodába is. Ott dől el, lesz-e 20 év múlva, aki műveiket megérti." (Kodály Zoltán)
Az első idézet, Bartók alkotó géniuszát méltatva, a zene és egyben valamennyi művészet mindenkori hivatására utal, arra, hogy a művészet a maga sajátos eszközeivel koráról adjon hű képet, tükrözze az adott kor emberének életét, harcát, boldogulását. Művészi tükröző erejével tegye teljesebbé, szebbé a művészi alkotásokban elmélyedő ember életét.
A zene tartalmának felfogása, követése, átélése feltételezi, illetve megkívánja a zenei kifejezőeszközök bizonyos fokú ismeretét. A zenében tükröződő valóság-tartalom közvetlenül nem tárgyi meghatározottságú, a tartalomra a zene mozgásfolyamatából kell következtetnünk. Egy-egy zenemű a maga teljességében igen összetett zenei mozgásfolyamat. A ritmus, a dallam, az egyidejű hangzáskombinációk sokfélesége, az ezekből létrejött forma, a hangszerek kimeríthetetlen hangszín gazdagsága, a hangerő árnyalása, a sokféle tempó mind a zenei ábrázolás kifogyhatatlan lehetőségei. Ha még azt is hozzá vesszük, hogy a zenei kifejezőeszközök a társadalmi fejlődés eredményeképp sokat változtak, egyre bonyolultabbá váltak, a zenei szimbolika stílus-korszakonként módosult, akkor megérthetjük, hogy a zeneművek maradéktalan élvezése fejlett zenei képességeket és nem kis szellemi erőfeszítést igényel. Mindenekelőtt jó ritmusérzéket, a zenei hallás differenciáló és integráló képességét, fejlett zenei emlékezetet.
E képességek nem születnek velünk, kifejlesztésük csak tervszerű munkával, aktív zenei tevékenységgel és tudatosan irányított zenehallgatással érhető el. Kodály Zoltán idézete arra figyelmeztet, hogy ezt a zenei képességfejlesztő munkát a legkisebbeknél kell elkezdenünk, és ez a munka az óvónő és a tanító feladata. Vissza