Kereszt alatt nyögő magyar Izraelnek Hála-adó és Könyörgő imádsági

Előszó

A K. OLVASÓHOZ

Magyar Országnak és ebben az Istennek még lélekzetet vévő Anyaszentegyházának régi siralmas állapotját meggondolván, szükségesnek ítéltem, (amint a Dánielnek s egyéb szenteknek példájukbúl megtanúltam,) hogy nemcsak magános, hanem közönséges imádkozásimat is ahhoz alkalmaztatnám. Ehhez képest e néhány imádságokkal, kiváltképen ezeknek hármával, alkalmas időktűl fogván élek a szent Gyülekezetben. Mert az elsőt írtam volt 1674-ben, die 2. Januarii: a másodikat 1673-ban, aratás előtt: a harmadikat is ugyan 1673-ban, die 5. Aprilis: csakhogy aholott a Krisztus szolgáinak megszabadulásokért s Ecclésiáinkban való visszajövetelekért adok Istennek hálákat, ott a hálaadást az alkalmatosság szerint, 1678-dik esztendőtül fogván bővítettem. Nem is engedte tisztem s kötelességem énnékem, hogy oly nagy jótéteménynek hálaadással való emlegetését kirekesztettem volna. A negyediket írtam 1678-ban, die 10. Decemb. Hogy peniglen ezek most immár közönséges világot látnak, tulajdonítani kell némely buzgó lelkek kívánságának, kik (minekutánna hallották ezeket,) ottan ottan sollicitáltanak, hogy ne halasztanám őket közönségesekké tenni. Imé az Úr dicsőségét és az ő Magyar Anyaszentegyházának lelki javát viselvén előttem, megcselekedtem. Ha kedveled kegyes Olvasó, élj vélek lelked javára és az Anyaszentegyháznak épületire. Adtam ki ezeket kezembül, 1681 eszt: die 15. Decembris, amikor 12-ik esztendeje volna annak, hogy a Magyar Nemzet magát emésztené és maga karjának húsát enné. (És. 9, 20.) Vissza