"Jer, nézd a Balatont..."

Előszó

A Balaton kultuszának kialakításában és népszerűségében a költők, írók, festőművészek jártak elől. Ha azt mondjuk, Balaton, nemcsak Magyarország közepén, a dunántúli dombvidéken a NY-DNY-K-ÉK írányban elnyúló, nagy, sekély tavat értjük ezen, hanem a káprázatos, varázslatos vidéket, amely évszázadok óta ihlető forrása a művészeknek. "Jer, nézd a Balatont, mikor a nap reggeli lángja (Tükrözetén reszket, nézd a kék hegyeket, mint állnak sorba körülte,..." szólít fel bennünket a költő, Berzsenyi Dániel, majd átszellemült hangon magasztalja a tó szépségét. Költő volt a dalgyűjtő Pálóczy Horváth Ádám is, aki szeretettel és büszkén Magyar Tengernek keresztelte el a Balatont.
Számtalan termet magába foglaló gigantikus képtár tudná csak felvonultatni mindazokat a művészeket, akik a Magyar Tengert megörökítették. Mégis, ma is, a "Balaton legnagyobb festőjének", az egyetlen irányzathoz sem sorolható nagy magányost, az európai művészet nagy fényfestőivel rokon Egry Józsefet szokás nevezni. Ő nemcsak a Balatont, hanem annak világát is festette. Nemcsak a követ és a hegyet, a vizet és a levegőt, hanem a matériákon át a fényben megtestesülő valóságot. A fényt, amely átjár mindent és ezáltal egy kozmikus világérzés vetületeként is megjelenik. A "selymes, gyöngyház színű tavat", amint "tapad a partok sarlójába" és az "égig érő tisztaságot". A költők, írók sokszor az ő szemén keresztül látják és láttatják a Balatont. A képek ihlette versek, az azonos élményeket megfogalmazó szavak és verssorok az egyik legszebb magyar vidék előtt hódolnak, ahol Dél Géniusza még él. Vissza