Keresztút

Előszó

A képekben is fölelevenedő keresztút egy sajátos alkalom arra, hogy elelmélkedjünk a 2000 évvel ezelőtt történteken.
Minden korszak, minden század gazdagította ezeket a képeket a saját felfogásával és interpretációjával. De az Isten-Embere tragédiája tény marad. Az egyik oldalról Istennek az emberek iránt tanúsított mérhetetlen nagy szeretetével és irgalmával van dolgunk, a másik oldalról viszont a magabiztosan embernek nevezett hitványsággal, kicsinyességgel, emberi gyengeséggel.
"Te is keresztre feszítetted Krisztust". Elménkbe vágó, megbotránkoztató egy mondat ez. Nem, én nem!! - Pilátus, a rómaiak, Júdás, a főpapok, amelyeket a gdanski művész, Tadeusz Rupiewicz festett meg, észrevesszük ezekben a mai kor szerint formált alakokban magunkat - a mai embert, aki ott áll az értetlen bámészkodók között, vagy éppen kiabál: "Keresztre Vele".
Nem tettünk semmit, hogy segítsünk Krisztusnak, nem hat ránk a szenvedése, nem érzünk Vele együtt, amikor elesik a kereszt súlya alatt, nem reagálunk a gonoszságra, közömbösek vagyunk - kínjait még az általunk okozott szenvedésekkel is tetézzük.
A keresztútnak ezek a megragadó képei, de kiváltképpen a gdanski domonkos atyának, Pucilowski Józsefnek a képek mellett elhelyezett elmélkedései bűneinket, bukásainkat eddigi életünket érintő valódi reflexióra, töprengésekre késztetnek bennünket.
Nem elegendő az álmodozás, konkrét döntések szükségesek. Eddigi életünk megváltoztatása.
Váljék ez a képeket és elmélkedéseket tartalmazó könyvecske, amelyet most a kezünkbe veszünk, de kiváltképpen a Nagyböjt idején az Isten-Ember iránti szeretetünk növekedésének eszközévé. Vissza