Keresztyén énekeskönyv

Előszó

Evangélikus egyházunk énekköltészete a keresztyén énekköltészet reformációja. Régi latin énekeink, melyeket Luther az evangélium szellemében megreformált, bizonyítják, hogy Luther zenei téren éppenúgy, mint theologiai téren nem akart lenni más, mint reformátor.
Luther megbecsülte a reformáció előtti keresztyénség költői és zenei termékeit, s ezzel jelét adta annak, hogy fellépése e téren sem jelentett mást, mint visszatérést a színtiszta evangélium szelleméhez.
Igy kelt életre a megreformált egyházban az őskeresztyénség gyülekezeti éneke, és a nép szívében gyökeret vertek a latin énekköltészetnek gyöngyei: Media vita (Életünknek közepén), Veni Redemptor gentium (Jöjj, népek Megváltója), Veni Sancte Spiritus (Jövel, Szentlélek) stb, melyeket Luther részben lefordított, részben átdolgozott.
Evangélikus egyházunk kezdettől fogva úgy tekintette ezeket az énekeket, mint a saját termékeit. Miért is kellene idegenkednünk a reformáció előtti énekirodalom alkotásaitól, amikor mienk minden, amit Krisztus születése óta a hivő lelkekben az evangélium hozott napfényre? És miért kellene lepleznünk egyes énekeink latin eredetét, amikor éppen ezek a latin énekek adnak kézzelfogható bizonyítékot arra, hogy létünk nem Luther fellépésével, de az evangélium megjelenésével veszi kezdetét?
A keresztyén egyház ősi énekköltészete azonban csak alap, melyen a protestáns énekirodalom felépült. Protestán énekköltészetünk hasonlít ahhoz az évezredes dómhoz, melyen több századnak mesteralkotásai, különböző korszakok stílusai találkoznak. Külön-külön szoktuk ezeket a korszakokat értékelni. Minden stílusnak, melyet az evangélium szelleme hozott létre, megvan a maga jelentősége. Mind igazán stílusa önmagában véve kevésbé értékes, de az egésznek az is fontos alkatrésze. Vele teljes az egyház történelmének a képe.
Istennek legyen hála, hogy az egyház ezeket a kincseket annyi évszázadon át megtartotta. Ha a hitnek lelkével járjuk ennek a csodás őserdőnek rejtélyes ösvényeit, s az "Elsőt" kutatjuk, rájövünk arra, hogy hol az az ősforrás, melyből énnekköltőink ezrei merítettek: a bettlehemi mezőkön, ahol az angyalok ajkán elhangzott az első evangéliumi ének:
"Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség, és az embereknek jóakarókat." (Luk. II. 14.)
Békéscsaba, 1940. ádvent első vasárnapján. Vissza