Keresztyén énekeskönyv

Előszó

Éppen most száz esztendeje, hogy Kis János püspökünk énekeskönyve a győri egyházközség költségén 1811-ben megjelent. Úgy ez, valamint az egyházkerület által 1805-ben kiadott dunántúli énekeskönyv is, mely utóbbinak szerkesztésében főként Matkovich Pál kerületi felügyelő buzgólkodott, azóta sok kiadásban terjedt el híveink között az egész országban.
Új nagyobb énekeskönyv azonban, mely a gyülekezetek vallásos szükségletét kielégítve szélesebb körben befogadásra talált volna, az utóbbi száz év alatt nem jelent meg. Mert a csabai és a többi kisebb énekeskönyvek csak magyarosodó és kisebb missziói egyházak vagy pedig a tanuló ifjúság számára készültek. A régebbi századokban sűrűbben jelentek meg efféle művek. Napjainkban is több helyen már igen komoly szavakkal sürgették énekeskönyveink megújítását. És ha még tovább is késünk e téren a munkával, méltán lehetett volna ezt szellemi szerénységnek vagy legalább is a vallásos buzgóság hiányának tekinteni.
Száz esztendő elég idő arra, hogy templomi éneklésünket is, amely téren különben a gyakori újítást magunk sem helyeseljük, a haladó kor kívánalmainak figyelembevételével javítani és evangéliomi egyszerű istentiszteletünket ez által is épületesebbé tenni törekedjünk. Nagy szükség van arra éppen napjainkban, hogy a templomtól elidegenülteket minden alkalmas eszközzel, így istentiszteletünk művészeti elemeinek fejlesztésével is magunkhoz vonjuk és megtartsuk.
Eddig használt énekeskönyveink hiányai miatt sok volt a panasz már eleitől fogva. Úgy a győri, mint a kerületi racionalizmus szellemi hatása alatt készült. Régi szép, egyszerű és erőteljes énekeink, melyekből még apáinknak erős hite szólott hozzánk, jó részben kimaradtak s a helyükbe került más énekek száraz, hideg hangja távolról sem tudta amazoknak szívhez szóló melegségét pótolni. Vissza