Keresztyéni tanítások és imádságok

Előszó

Két kiváltképen való nemes célja van a mi életünknek: egyik, hogy az Isten dicsőíttessék miáltalunk: a másik, hogy a mi embertársainknak használjunk. Mit ér ez az élet, ha nem ezeknek a céloknak a szolgálatára fordítjuk? Bizonyos kevés számú esztendő, egynehány jó és gonosz nap után elmúlik, mintha soha nem lett volna. Micsoda haszna van akkor az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt? Préd. 1:3. Ha kincset gyűjt, ha becsületet szerez, ha boldogságra, gyönyörűségre szert tesz: mit ér, mikor az élet semmivé lesz? Bizonyára csak az a mi életünkben valami, amit az Isten dicsőségére, embertársainknak hasznára és azzal együtt üdvösségünk munkálására fordítunk, a többi mind hiábavalóság; csak hiába él, aki ezekre nem fordítja az ő életét. Sőt, ha ama Similis nevezetű nagy uri ember, Hadrianus császár alatt nem tartotta életnek azt az időt, melyet a főtisztségekben eltöltött, hanem csak azt tartotta életének, melyet halála előtt hét esztendő alatt csendes magánosságban töltött el, ily felírást tétetvén a maga koporsójára: „Similis hic jacet, cujus aetas quidem multorum annorum fuit: septem tamen duntaxat annis vixit"; azaz: Itt fekszik Similis, akinek élete sok esztendőre terjedett; de aki mégis csak hét esztendeig élt", - sokkal méltóbban mondhatni azt, hogy, akármennyire terjedjen a mi életünk, csak annyit élünk, amennyit abból Isten dicsőítésére és használására fordítunk, azonkívül való időnk nem érdemli, hogy életnek tartassék. Vissza