A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 1961/4. (aláírt példány)

Előszó

A MAGYARORSZÁGI KRÉTA BAUXITELŐFORDULÁSOK RÉTEGTANI HELYZETE
Barnabás Kálmán (Budapest)
A bauxit helyzete a magyarországi mezozóos rétegsorban

A bauxit mezozóos rétegsorunk jelentős képződménye. Keletkezése a krétaidőszakra esett, s a bauxitképződés térszínét többnyire triász és júra rétegek alkották. Települése kéregmozgást és ezzel kapcsolatos tartós lepusztulást jelez, kifejlődése pedig sajátos fáciest képvisel, ami az ősföldrajzi viszonyokra vonatkozólag fontos következtetésedet tesz lehetővé.
Hazánkban a bauxit tanulmányozása több évtizedes múltra tekint vissza, és különösen fellendült az utolsó évtizedben a bauxitkutatás nagymértékű növekedésével.
Számos tanulmány tárgya volt többek között a magyar bauxit korának kérdése. Nehézséget és sok bizonytalanságot okoz, hogy jelentősebb fauna- és flóramaradványok ez ideig csak a halimbai bauxitösszletből kerültek elő (2, 4). Egyébként a földtani korra csak a fedő- és fekürétegek alapján tudunk következtetni, melyek között viszont többnyire jelentős a rétegtani korkülönbség, ami a közelebbi kormeghatározást bizonytalanná teszi. Nehézséget okoz továbbá, hogy az eredeti bauxitképződmény helyenként utólag áthalmozódott, s így a rétegtani helyzet nem mindig fedi a bauxitképződés korát.
A fekü mindenütt dolomit vagy mészkő, többnyire felső-triász, ritkábban júra, és csak kivételesen krétaidőszaki. A fekü felszíne a bauxit alatt mindenütt karsztosan erodált. A fedő túlnyomórészt kréta vagy eocén korú s ezek lepusztulása után csak ritkán eocénnél fiatalabb harmadidőszaki képződmény. A magyarországi bauxitelőfordulások között vannak olyanok, amelyek rétegtani helyzetük alapján az alsó-krétára rögzíthetők, továbbá olyanok, amelyek ugyancsak a rétegsorban elfoglalt helyzetük, a fedőképződménnyel való települési kapcsolatuk, vagy faunisztikai adatok alapján a felső-krétába helyezhetők (lásd 1. sz. táblázatot). Vissza