Magyar Uriasszonyok Lapja 1937. április 10.

Előszó

Részlet:
"Délutánonként minden nap elvinném sétálni a hősök emlékművéhez ki a városligetbe. És kis kalapiát minden nap megemeltetném vele a roppant sírkő előtt. Latinra magyarul tanítanám, az Akropoliszra együtt utaznánk el. A Váci-utcán mindig más-más kereskedő kirakata előtt állnék meg vele és így ismerné meg, hogy miből születik a cipő, amelyet lábai hordanak s a ruha, amelyet olyan eredményesen nyúz magán. Sokáig beszélgetnék vele az ékszerészek, a drágakövesek, selymesek és szőrmések boltjai előtt, hogy idejében, erősen beléje oltsam a fényűzés hiábavalóságát. Megszokná és a vérébe menne át, hogy megvesse mindazt, ami nem szellem, hanem csak szemkápráztató anyag. Megtanítanám, hogy otthon hogy kell parancsolni tudni a cselédnek és hogy kell engedelmeskedni a cselekedetekben a szív sugalmazásának. Bevinném egy-egy útbaeső templomba, hogy a térde soha ne essék ki abból a gyakorlatból, amelyet az alázatosság és az engedelmesség írnak elő a láthatatlan Isten iránt. Szeretném egyenruha és csillogás nélkül katonának nevelni, hogy a szertelenséget és a monumentálisát is fegyelmezetten és hideg fejjel hajtsa végre. Bemutatnám neki, hogy a világ korántsem végtelen. Vállalkoznék a fiam kedvéért még arra a lehetetlennek látszó feladatra is, hogy feltárjam előtte: a politikusok bővizű fecsegésében is mennyi rendszer van s hogy a híg beszédekben hol van a mozgató mag. Beülnék a fiammal a hatósági melegedőszobákba, elvinném tehetséges pénzemberek ebédjeire és a barakktelepek tömegszállásaira, ahol a vele egykorú kamaszok lopnak, csalnak és hazudozna.k egy falat finom vajaskenyérért. Idejében kiábrándítanám a gépekből és a motorokból és rávezetném, hogy az élet egyik legnagyobb csodájának tartsa azt a szerény margarettát, amely a kertünkben magától kinyílik. Több útat tennék vele falun, mikor boronáinak, aratnak és szüretelnek. Megfordulnánk mi ketten a kocsmákban és a bárokban is, de legtöbbször záróra idején, mikor a tisztelt parasztok és a ragyogó szmokingok már az asztal alatt fetrengenek. Ragaszkodnék ahhoz, hogy egy kártyást elkísérjünk otthonába és nyomában maradjunk mindaddig, amíg csak van valami a zsebében a nagy nyereségből. Hadd lássa a kölyök, hogy a férfiak mi mindenre górálják szét azt az aranyat, amelyekért reggelig rothadnak a játéktermekben..." Vissza