Kertészeti földméréstan és kerttechnika

Előszó

Az ember a földterület kisebb-nagyobb darabjait a legkülönbözőbb célokra használja fel. Rendkívül fontos tehát, hogy a földdarabok és jellemző pontjaik helyét megállapítsuk, maradandóan feljegyezzük, hogy szükség esetén a kérdéses pontokat feljegyzéseink alapján ismét fellelhessük. A földméréstan földi pontok helymeghatározásával foglalkozik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egyes földterületek alakját és nagyságát kell meghatározni. Minthogy az eredményeket rendszerint rajzban rögzítjük, mondhatjuk, hogy a földméréstan célja térkép készítése, illetve a térképen, vagy a belerajzolt épült-, ültetvény- stb. tervben megadott pontoknak a természetben való felkeresése és megjelölése.
Földmérésre a mezőgazdaság és a kertészet minden ágában szükségünk van. A nagyüzemi mezőgazdaság különösen nagy követelményeket támaszt földméréstani tekintetben az agronómussal és a termelésben dolgozó minden szakemberrel szemben. A tervszerű gazdálkodás, a termőterületek legteljesebb kihasználása el sem képzelhető méretek szerint történő számadás, ábrázolás, vagyis térképek, térképvázlatok nélkül. Az üzemterv elkészítése, a vetésforgók helyes kialakítása mind a területek számbavételén alapszik, a táblákról és azok terméseredményeiről könyveket kell vezetni, melyeknek mindennap használt segédeszköze a térkép. A termelés vezetőjének ismernie kell a gondjaira bízott területeket: áttekintést ezek felett a térkép biztosít. A mezőgazdaságban az okszerű gazdálkodást sok esetben megnehezíti a birtoktestek széttagoltsága. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. évi 3. számú törvényerejű rendeletével a dolgozó nép érdekében biztosítja a széttagolt birtoktestek összevonását részleges tagosítás útján. Ez a munka a térképekben lefektetett területnagyságok számbavételén alapszik. A közös művelés alatt álló területek elhatárolása a háztáji földektől térképekre támaszkodó, állandóan visszatérő feladat, amit az agronómusnak kell megoldania. A mezőgazdaság terméseredményeinek fokozását célzó kormányzati intézkedések egész sor olyan tennivalót írnak elő, amelyek földmérési munka nélkül nem végezhetők el. A termelés minden ágában a mezőgazdasági mérnöknek, kertésznek, szőlésznek tudnia kell felmérni és kitűzni a természetben, térképet rajzolni a felmért területről, s a területek használatával együtt járó méréseket elvégezni a térképen. De különösen mindennapos, állandó munkát jelent a földmérés a kertépítő számára.
A földméréstant geodéziának nevezzük, bár ez a szó földosztást jelent. Pontos fordítás geometria volna, ezt azonban az elméleti mértan elnevezésére használjuk.
A pont helyének meghatározása céljából azt más pontokhoz kell viszonyítanunk. Ha egyes pontok helyzetét csak egymáshoz képest határozzuk meg, akkor ez ún. relatív helymeghatározás, míg ha a pontok helyét a Föld tengelyeire vonatkoztatva állapítjuk meg (a földrajzi szélesség és hosszúság köríveivel), úgy a megállapítás abszolút. A gazdasági- és kertészeti gyakorlatban valamely kisebb földterület (telek, birtok) határpontjait, vagy egyéb szükséges jellemző pontjait kell meghatároznunk (épületek, kút, régi fa, dombtető, völgyfenék, árok stb.) mindig csak egymáshoz viszonyítva.
Vissza