Későgótikus boltozattípusok Közép-Európában I.

Előszó

A késő gótika, amely eddig is oly sok érdekességgel szolgált az építőszakma történetének kutatói számára - és bizonyára még fog is meglepetéseket okozni - alkotói találékonyságát leginkább a boltozatok létrehozásánál csillogtatta. Ez érthető, ha meggondoljuk, hogy a boltozatnak, sík- és térgeometriai, sztereotomiai feladatmegoldásain túl, fontos szerkezeti szerepe is volt: a sokszor jelentős méretű téráthidalásnak több tonnányi teher egyensúlyi helyzetét kellett biztosítania az erők logikus elrendezésével. Ha a boltozattípusokkal mint építészeti feladattal és szerkezettel foglalkozunk, a késő gótikának mint alkotó magatartásnak a lényegéhez vezető szálat ragadtuk meg. A változatok kaleidoszkópszerű sokszínűségében mindenekelőtt valami rendet szeretnénk rakni; bemutatni a gazdag variációk kialakulását, fejlődését és választ találni a boltozóművészet néhány gyakorlati kérdésére.
Vizsgálódásunk tárgyát a megjelenési formákkal jól körülhatárolható német és cseh területeken vettük szemügyre. A másodlagosan befogadó területekre (Németalföld, Skandinávia) nem tértünk ki, ami alól csak a történelmi Magyarország esetében tettünk kivételt. Reméljük, sikerül kimutatni, hogy ez a terület több volt, mint befogadó, reproduktív tényező: erősen kapcsolódott a közép-európai fejlődéshez. Témánk szorosan vett időhatárai Mátyás uralkodásától a mohácsi csatáig, tehát a XV. század közepétől a XVI. század első negyedéig terjednek; csupán fontos fejlődéstörténeti fázisok megvilágítása érdekében lépjük át olykor e határokat.
Amint az elmondottak is érzékeltetik, tárgyunkat az építészet, az építő szakma, és nem a művészettörténet oldaláról közelítjük meg. A meghatározó művészettörténeti összefüggésekre csupán utalunk... Vissza